A Karácsony és Szilveszter a boldogságról szólt, mert együtt volt a család. Most azonban drámai a hangulat sok családban. Gyerekek maradnak apa nélkül, anyák búcsúznak gyermekeiktől, mert sokan mennek vissza külföldre dolgozni.
Reptér, hajnali 6 óra, rengeteg ember van, mindenki utazik, nem tűnnek turistáknak. Egy anyuka egy kisgyermekkel a karjában, mellette egy 5 év körüli kislány. Az édesanya a zsebéből előveszi a papír zsebkendőt, könnyesek a szemei és közben azt mondja a nagyobbik gyermekének: Apa dolgozni ment, minden rendben van.
A kislány azt kérdezi, de mikor jön vissza? Hamar drágám, hamar… Az édesapa tőlük pár méterre áll, kezében a repülőjegyével. A bánat látszik a tekintetében, de erős, tartja magát.
Közben egy idős néni hozzám szól: Ne haragudjon, Londonba megyek a gyerekeimhez, mert nem tudtak hazajönni az ünnepekre. Ön szerint jó sorban állok? Körülnézek és megnyugtatom, igen, jó sorban áll. A néni mondja tovább: Kicsit aggódom, a bőröndbe egy csomó Túró Rudit raktam, remélem nem kobozzák el, a gyerekek nagyon szeretik, de náluk nem lehet kapni. Mosolygok, mert tudom, hogy a legtöbben hazai finomságot visznek a távol lévő családtagoknak, mert tudják, mennyire tud hiányozni néha a legegyszerűbb étel is, amit ott nem lehet kapni.
Mindenki siet, mindenki rohan, de mégis olyan szomorúak. Szülők lesznek távol hónapokig a gyermekeiktől, nagyszülők sírnak az unokák miatt. A gyerekek nem értik, miért megy el hónapokra apa.
