Senki sem foglalkozott az utcazenésszel, később mégis övé lett a világ legcukibb közönsége

Elsőre talán könnyűnek tűnik az utcazenészek dolga, de ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a területen, a tehetség mellett szükség van bátorságra és pozitív személyiségre is. Ráadásul kevés idő áll rendelkezésre a közönség figyelmének megszerzésére, megtartani pedig még nehezebb azt. Mindemellett ezek az emberek nem híresek, nincs igazán rajongótáboruk, így bátran mondhatjuk, valami különlegeset kell ahhoz nyújtani, hogy hosszú távon meg tudjanak maradni ebben a “szakmában”.

Nemrégiben egy maláj utcazenész tapasztalhatta meg a fent taglalt nehézségeket, kezdetben ugyanis mindenki figyelmen kívül hagyta őt, legalábbis az emberek közül. Négy kiscica azonban leült a férfi elé, és érdeklődve hallgatták az előadást.

Ennél aranyosabb közönségre nem is számíthatott volna a zenész! A cukiságfaktor mellett érdekes tapasztalás az is, hogy nem csak szavakkal tudunk kommunikálni. A zene jó eszközként szolgál az emberek és az állatok közötti kommunikációhoz. Való igaz, a kiscicák egy szót sem értettek a dal szövegéből, de a dallamok, a zene mégis odavonzotta, és lekötötte őket.

Ez az élmény ékes bizonyítéka annak, hogy a férfinek érdemes volt aznap kimennie az utcára zenélni, még akkor is, ha az emberek nem figyeltek rá.

Kapott helyette valami különlegesebbet.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!