Természetesen nem csak a felnőttek közt gyakori a szuperérzékenység, ez a vonás már gyermekkorban is megmutatkozik (hisz az idegrendszer érzékenységével van összefüggésben). Lássuk, milyenek is a szuperérzékeny gyermekek és mire érdemes odafigyelni szülőként, ha egy kis érzékeny lelket nevelünk?
Érzékenység a külső ingerekre
A szuperérzékeny gyermekek fogékonyabbak a külvilág ingereire. Ebből adódóan jellemzően remek megfigyelők, apró részletekre is figyelnek, emlékeznek. Néha egészen meglepő dolgokat tudnak a világról, szülőként olykor alaposan meglepődünk, honnan is tudják mindezt. A külső ingerekre való érzékenység a hangokra is vonatkozik. Jellemzően ezeket a gyermekeket zavarja a túl hangos zaj, zene – néha még a fülüket is befogják, vagy próbálnak távolodni a zaj forrásától. Bár az újdonságok nagyon érdeklik őket, kezdetben óvatosan közelítenek ismeretlen dolgokhoz, helyzetekhez. Ha – túl – sok inger éri őket, akkor nyugtalanná, ingerültté válhatnak. Előfordul, hogy baba koruktól nehezen alszanak el és akár apró ingerekre, zajokra is felébrednek.
Érzékenység a szociális ingerekre
A szuperérzékeny gyermekek meglepően fejlett empátiás készséggel rendelkeznek már kicsi korukban is, szinte érzik más emberek rezdüléseit. Idegen emberekre, gyermekekre nagyon kíváncsiak, de ez inkább egy megfigyelő pozíciót jelent. Megközelíteni, kapcsolatot teremteni idegenekkel lassan, óvatosan szoktak – miután alaposan szemügyre vették őket. A sok ismeretlen ember, a tömeg azonban gyakran zavarja őket, pl. egy óvodai ünnepségen – amikor nem lehet „elmenekülni” – akár a sírásig is fajulhat a rosszérzésük, és míg más gyermekek lelkesen szavalják a verset, egy szuperérzékeny gyermek talán maga elé néz mereven, lehajtott fejjel. Na nem azért, mert nem tudja a szöveget (jellemzően még a többiek szerepét is pontosan tudja) egyszerűen csak így próbálja csökkenteni az őt érő, számára rendkívül sok, intenzív, zavaró ingert.
Érzékenység a belső állapotokra
A szuperérzékeny gyermekek gyakran saját fizikai és lelki állapotaikra is érzékenyebbek az átlagosnál. Intenzíven élik meg az érzelmeiket, amitől labilisnak, vagy hisztisnek tűnhetnek, pedig nem erről van szó. A fájdalomra, éhségre, hőmérsékletre – akár az erős napsütésre – is intenzívebb reakciót adhatnak, olyan dolgok is zavarhatják őket, ami másnak fel sem tűnik. Olykor még a bőrükön is nyomot hagy az érzékenység, hajlamosak lehetnek kiütésekre, akár ekcémára is.
Lehetőség és felelősség
Egy szuperérzékeny gyermeket nevelni szuper dolog, hisz mély érzésű, különleges, kreatív kis emberekről van szó, ugyanakkor kihívás is egyben. Első lépésben érdemes elfelejteni a „tankönyvi” megoldásokat és főleg a más gyermekekhez való hasonlítást egy szuperérzékeny gyermeket. Ami talán a legfontosabb szülőként az az arányérzék. Rendkívül fontos odafigyelni gyermekünk terhelhetőségére, elviselő képességére, ugyanakkor nem feltétlen jó megóvni attól, hogy új helyzetekkel, számára talán kihívást jelentő körülményekkel találkozzon. Ha nem vesszük figyelembe gyermekünk érzékenységét, és túlzott ingerlésnek tesszük ki, akkor bizony megtapasztalhatjuk, hogy nyűgössé, „hisztissé” válik, ami ha gyakran ismétlődik, akkor negatív hatással van a gyermek énképére, önbizalmára és a szülő-gyermek kapcsolatot is rombolja. Jellemzően – mivel kicsi gyermekekről beszélünk – meg sem tudják mondani, mi bajuk van és ha a szülő nincs tisztában gyermeke „működésével”, akkor ő sem fogja érteni, hisz látszólag „semmi oka nincs” a viselkedésének. Természetesen a másik véglet is hordoz veszélyeket: ha mindentől óvjuk gyermekünket, akkor könnyen úgy kódolhatja ezt a szülői (túl)féltést, hogy a világ veszélyes hely, jobb mindig megmaradni a biztonságos zónában – ami így egyre szűkebb lesz.
A másik kiemelten fontos szülői attitűd, amire érdemes figyelni egy szuperérzékeny gyermek esetében az a türelem. Hagyjuk meg neki az időt, hogy a maga tempójában fedezze fel a világot, ne sürgessük, és ne akarjuk beleerőltetni számára még ijesztő helyzetekbe. Lehet, hogy 5, vagy 30 perc múlva már ő maga is ki akarja próbálni az új csúszdát a játszótéren, vagy előbújik a szobájából, amikor vendégek jönnek, de ha mi „erőszakoljuk” rá a helyzetet, akkor azt nagyon rosszul fogja viselni és negatív tapasztalatként kódolódik az emlékezetében, érzékenységét ezáltal szorongássá alakítva.
Természetesen, ahogy a fenti két szülői attitűd, úgy a harmadik sem kizárólag szuperérzékeny gyermekek nevelésében fontos, de az ő esetükben még nagyobb jelentőséggel bír, ez pedig az önismeret és az önbizalom fejlesztése. Sokan még felnőtt korukban is tehernek érzik szuperérzékenységüket, egy gyermek esetében ez még inkább megjelenhet, hisz a „másság” érzése – már csak érzékeny receptoraik miatt is – gyakran megjelenik. Ha szülőként a szuperérzékenység előnyös oldalaira helyezzük a hangsúlyt, ha gyermekünk értékeit jelezzük vissza, akkor a másság érzése nem kap negatív töltetet, sőt a másság nem is lesz része az énképnek. Ha segítünk abban, hogy ő maga megértse saját működését és szükségleteit, vagy képes legyen szavakba önteni érzéseit, akkor pedig lehetővé tesszük számára azt, hogy kreativitását használva az esetleges hátrányokat, gátakat ellensúlyozza, vagy akár nyíltan felvállalja és érzékenységének pozitív oldalait kamatoztassa.
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus
További írásaimat az anyaságról, gyermeknevelésről az elegjoanya.hu weboldalon olvashatod. Csatlakozz Facebook oldalunkhoz is!
