Ha a gyermek korai éveiben azt tapasztalja, hogy a boldogság nem egyéb, mint a játék és a semmittevés, az nem más, mint egy téves eszme. Ha azt érzékeli, hogy „ő csak egy gyerek”, és mindenki csak azért van, hogy Coca Colát és Kinder tojást vegyen neki, akkor könnyen hozzászokik ahhoz, hogy mindenkinek őt kell kiszolgálnia.
Kis koromban, gyermekként, biztos voltam abban, hogy minden gyereknek van gyermekkora. A gyermek és a gyermekkor – számomra szinonimák voltak.
Amíg a gyermek kicsi, az a gyermekkora legszebb időszaka, egyben boldog és felhőtlen, amiben vannak élmények, szórakozási és játék lehetőségek, pont annyi és pont olyan, amilyet csak szeretne.
Minden gyermeknek – joga van a gyermekkorhoz.
Ez magától értetődő.
Igaz?
Hát Nem.
Gyermekkor: boldogság más kárára?
Az emberiség történelmében, főleg több száz, több ezer évvel ezelőtt, a gyermekeknek nem volt gyermekkoruk. Azért mert még nem vagy felnőtt, az nem azt jelenti, hogy jogod van arra, hogy kiszolgáljanak: egyszerűen, mivel nem vagy felnőtt, így nincs rá jogod és kész.
Az emberek évezredeken át éltek anélkül, hogy különleges gyermekkort biztosítottak volna a gyermekeik számára, és nem is látták ennek a szükségét.
Az elmúlt 150 évben azonban ez a beállítottság lassan megváltozott. Manapság azonban minden rendes szülő úgy gondolja, hogy biztosítania kell a boldogságát saját gyermekének. A saját gyermekét szeretni kell, azaz a gyermeknek meg kell adni mindent és a gyermeknek ezért semmit sem kell tennie.
Úgy is nehéz élete lesz felnőtt korában, legalább a gyermekkorában legyen könnyű élete! A gyermek helyett mindent el kell végezni, mert ő még kicsi és amúgy is nagyon nehéz neki.
Megkötjük a cipőfűzőjét, megigazítjuk rajta a sapkát, kezére kesztyűt húzunk, nehogy megfázzon. Ha játékot szeretne, mi megvesszük neki, és ha sok játékot szeretne, akkor sok játékot veszünk neki. Szeretett szüleid mindent megvesznek neked! Mindent megteszünk neked, csak ne sírjál! A gyermekkel együtt kell érezni, mert ha megbántották, vagy ha lehorzsolta a térdét, vagy ha pityereg egy kicsit, mi úgy is megsajnáljuk…
A gyermekkor, amint azt már mostanra megértették, – nagyon szerencsétlen fogalom.
Ha a gyermek korai éveiben azt tapasztalja, hogy a boldogság nem más, mint a játék és a semmittevés, az nem egyéb, mint egy téves eszme. Ha azt érzékeli, hogy „ő csak egy gyerek”, és mindenki csak azért van, hogy Coca Colát és Kinder tojást vegyen neki, akkor könnyen hozzászokik ahhoz, hogy mindenkinek őt kell kiszolgálnia.
Ha hozzászokott ahhoz, hogy minden apróság miatt sírjon és állandóan követelőzzön, ha valami megtetszett neki, akkor ezzel mi hozzájárulunk ahhoz, hogy rossz természete legyen.
Ha ő a világ közepe és körülötte forog mindenki, a nagymama, az anya és az apa, akkor az ilyen gyerek soha sem akar felnőtté válni. Valóban minek is mondana le a gyermekkori boldogságról, amikor az idióta felnőttek mindenben kiszolgálják őt? Minek felnőni? A gyermekek okosak, és ha az kell ahhoz, hogy mindent megkapjanak, akkor az okos gyerekek, gyermekek is maradnak. Azaz, parazitává válnak, akik másokon élősködnek.
És ha az élet arra kényszeríteni a gyermekeinket, hogy felnőjenek, nagyot sóhajtanak, amikor kénytelenek valahol hétfőtől péntekig dolgozni és csak a hétvégét várják, hogy visszatérjenek a boldog gyerekkorhoz, ahol nem kellett semmit sem csinálni, csak szórakozni és tévét nézni.
Hisz a boldogság a szórakozás és semmit tevés. Igaz? Boldogság – semmire sem kell gondolni.
Boldogság – azt enni és azt inni, amitől neked nagyon jó kedved lesz. Hisz nekünk jogunk van a boldogsághoz, ugye?
Ha unatkoznak, akkor arra fognak várni, hogy valaki felvidítsa őket.
És amikor problémába ütköznek, akkor elszomorodnak és arra várnak, hogy valaki megoldja helyettük az adott problémát. Sajnáltatják magukat, és valaki olyat keresnek, aki megsajnálja őket.
Úgy, mint gyermekkorukban!
Szüksége van a lányának arra, hogy ilyen férje legyen?
Szüksége van a fiának ilyen feleségre?
Szülők, miért terelitek aknamezőre a saját gyermekeiteket?
Boldog gyermekkor – ez egy rossz gondolat.
Gyermekkorban nem kell a túlzott boldogságot biztosítani, inkább arra kell megtanítani, hogy ember váljon belőle: megtanulja tisztelni az idősebbeket, tanuljon meg felnőtt lenni és értse meg hogy az élet nem csak szórakozásból, hanem munkából is áll.
A boldog élet – amikor szereted a munkád.
A szép gyermekkor az az időszak, amikor tanul a gyermek, és nem az, amikor tétlenül ücsörög. Az az időszak, amikor megtanulja önállóan bekötni a cipőjét, és megtanulja azt is, hogy nem nyafog édesanyjának azért, hogy kösse be a cipőjét.
Ez az az időszak, amikor a szülőknek az a feladata, hogy ne kényeztesse el gyermekét, hanem készítse fel a jövőre. Ne sajnálja, amikor elesik és lehorzsolja a bőrét, tanítsa meg arra, hogy nem kell sírni, ha nehézségekbe ütközik.
Ne úgy tekintsen a gyermekre, mint egy játékra, hanem mint jövendőbeli „munkatársára”. Tekintsen rá úgy, mint aki a jövőben vezetni fogja a céget. Tanítsa akkor is, amíg még csak 4 éves, hogy gondolkodjon, hogy igazat mondjon és vállalja a felelősséget a saját tetteiért.
Tanítsa meg az idősebb gyermekét, hogy gondoskodjon a húgáról, vagy az öccséről és ne csak gondoskodjon, hanem vállaljon felelősséget is értük. Tanítsa meg a kisebbeket, hogy hallgassanak az idősebbekre, tanítsa meg a húgocskákat és az öcsikéket, hogy hallgassanak az idősebb testvérre, akkor lesz akaratereje, ha megtanulja, hogy engedelmeskedni kell a nála idősebbeknek.
Az életre készítsük fel a gyermekeket, és ne arra, hogy a homokozóban játszanak.
