Talán nincs is olyan nő, aki egész élete során legalább egyszer ne kezdene bele valamilyen fogyókúrába. Több, kevesebb sikerrel, de azért vesszük az akadályokat, amelyek olykor elég drasztikusak tudnak lenni, de hát a célért mindent és sokan még az egészségüket is félretéve beleugranak a csodákat ígérő ajánlatokba.
De lássuk, hogy valójában miért is érezhetjük azt, hogy le kell tudnunk fogyni:
Média hatására: teljesen mindegy, hogy melyik egységet nézi az ember, a média önti ránk, hogy milyennek kell lennünk. Ha szültél azért kellene összeszedned magad mielőbb, mert ciki az anya test, ha meg nem szültél, akkor meg azért, mert akinek gyereke van, annak legalább oka is van a párnácskák halmozására – sugallják sokszor felénk. Nem tudsz úgy kinyitni egy újságot, hogy ott ne egy gyerektestű felnőtt nézzen vissza rád. Ha pedig mégis bekerül a lapba egy kerekdedebb testalkat (valami véletlen folytán), akkor elkezdjük magunkat hasonlítani az illetőhöz, hogy melyikünk milyenebb alkatú.
Példaképünk hatására: a legtöbbünknek van egy olyan személy az életében, akire felnéz. Legyen az külföldi, hazai, vagy akár családtag, de valamiért a mi szemünkben ő egy etalon. Rászeretnénk hasonítani és az ő bőrébe belebújva élni a saját életünket. Azonban nem minden esetben sikerülhet ez, mivel ha mondjuk az alkatunk közel sem egyforma, úgy már az elején elvesztjük a szélmalomharcot. Nyilván több példaképe is lehet valakinek, de ha már a testalkatról beszélünk, akkor szerencsésebb olyat választani magunknak, akivel hasonlóak vagyunk. Ez egyrészt a cél elérésében is segít, másrészt nem fogjuk könnyen feladni a harcot, mivel könnyebben jöhetnek a sikerek.
Nincs ránk való méretű ruha: erről a témáról szerintem nincs olyan nő, aki ne tudna órákat beszélni. Amikor ott állsz a próbafülkében és felveszed azt a ruhát, ami a fotón annyira jól áll egy hasonló alkatú lányon és egyszerűen nem érted, hogy akkor neked miért nem?! A válasz annyi csupán, amit mi nem látunk, például a fotón a ruha hátul meg van tűzve, hogy az úgy feszüljön. Nyilván nekünk ez nem nagy segítség, főleg ha két méret között állunk, vagy egyszerűen nem a többség által normálnak mondott méretekkel rendelkezünk. Így végül eljutunk oda, hogy akkor biztos velünk van a baj és hogy ideje belevágni a testünk önsanyargatásába.
Az egészségünkért: akár ez is szerepelhetne az első helyen, azonban ne legyünk álszentek, mert sajnos még mindig ott tartunk, hogy előbb megyünk el bármit is elintézni és még a szomszédnak is segítünk mindenben, csak ne kelljen orvoshoz menni és szembesülni azzal, ami teljesen nyilvánvaló, vagyis a plusz kilókkal. Pedig valóban fontos lenne, hogy odafigyeljünk az egészségünkre, és már nem csak azért, hogy ne haljon korán az ember, hanem azért is, hogy lássa a saját unokáját!
Önmagunkért: nem hiába hagytam a végére saját magunkat. Mint általában ahol alacsony az önbizalom, ott mindig háttérbe szorítja magát egy nő. Minden előbbre való az életünkben, ami egy bizonyos szintig talán nem is tűnik bajnak (a hangsúly a bizonyos szinten van!) hiszen ezt látjuk a szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy egy nő önmaga elé sorolja mondjuk a családot, ami véleményem szerint természetes. Talán így vagyunk összerakva, hogy előbb a gyerekeket látjuk el, majd ha kell, akkor a férjünket és ezek után következünk mi magunk. Ezért aztán idő szűke lévén a testünk karbantartására marad a legkevesebb időnk.
Kovács Edina – coach
További írásaimat a témában blogomon http://babarozsa.blog.hu olvashatod. Csatlakozz Facebook oldalamhoz is!
