Az életben sok minden megtörténhet. Néha minden a feje tetejére fordul és semmi sem a terveknek megfelelően történik, illetve megy végbe. Ekkor titáni erőfeszítésekre van szükségünk ahhoz, hogy túléljük a sors váratlan viszontagságait. Vajon cikkünk hősnője, az Egyesült Királyság állampolgára, Kayleigh Snaith, gondolt valaha is arra, hogy a felsőbb éves iskolatársával folytatott viszonya… …terhességgel végződik; tizenhárom évesen?!
Amikor a lány rájött, hogy terhes, igencsak megdöbbent, és szinte nem is tudott lábra állni a sokktól. Minden más helyzetben, minden, a gyengébbik nemhez tartozó fiatal, nagy valószínűséggel igencsak megörült volna egy ilyen helyzetben, de Kayleigh esetében volt egy „DE”. Az iskolás lány ugyanis mindössze tizenhárom éves volt! Hogyan él ezután? Hogyan mondja el a szülőknek? Mi lesz az iskolával? Ez csak egy valóra vált rémálom! Természetesen Kayleigh első reakciója az volt, hogy ne árulja el a se apjának, se anyjának.
Ez hat hónapig működött is, de fél év után már lehetetlen volt, hogy tisztán fizikális okokból titokban tartsa a terhességét a kívülállók előtt. Összeszedte az akaratát, ökölbe szorította a kezét, és bevallotta az anyjának. A lány mindenfélre reakcióra fel volt készülve, de arra nem, hogy a szülei teljesen nyugodtan reagáltak a bejelentésre, és egyúttal támogatásukról biztosították a fiatal iskolást, továbbá a hír nyomán elkezdtek felkészülni a gyermek megszületésére. Kayleigh édesanyja, a leendő nagymama még egy viccet is megengedett magának, tudniillik azt mondta, hogy mivel lánya is kellően fiatal, még nem felejtette teljesen el, hogy mit és hogyan kell tenni egy csecsemővel.
Nagy kő esett le így Kayleigh szívéről, mert családja támogatta, ugyanakkor már bánta is tettét, hiszen rejtegetett valamit, amit igazából nem is kellett volna. Azonban volt még egy probléma: az iskola. Amikor megtudták az iskolában, hogy a lány hamarosan anya lesz, nyilvánosan mind a tanárok, mind a társai elítélték. Furcsamód, minden demokráciája ellenére a brit társadalom meglehetősen konzervatív, és ilyen korai szexuális kapcsolatokat többnyire finoman fogalmazva sem üdvözlik.
Hogy megmutassa osztálytársainak, hogy azok gúnyolódása egy cseppet sem érdekli, Kayleigh úgy döntött, hogy befejezi tanulmányait, és kislányával megy el az iskolai bálba. És így is tett. Azonban magán az ünnepségen a babát az igazgató és az iskola vezetősége nem engedte megjelenni, azonban az érettségi banketten Kayleigh a hároméves kislányával a karjában jelent meg még mindig rosszakarója legnagyobb megdöbbenésére.
Az iskola tehát már Kayleigh háta mögött van, előtte viszont egy zeneművészeti iskola.
A lány most nagyon boldog, hogy ez az életszakasz végre véget ért. Azt állítja, hogy nem tudott volna megbirkózni a sok nehézséggel, ha a szülei nem támogatták volna, illetve nem segítettek volna neki.
