A 70-es, 80-as évek gyermekkora más volt, málnaszörpöt ittunk, zsíros kenyeret ettünk, boldogak voltunk

A 70-es 80-as években még egészen máshogy zajlott az élet, egyedül jártunk iskolába. A szüleink dolgoztak, nem volt dadus, nem volt mobiltelefon. Azok a gyerekek akiknek megadatott, hogy éltek a nagyszüleik szerencsések voltak, mert a nagyszülők várták haza őket az iskolából.

A kulcs a nyakunkba volt akasztva, nem féltünk egyedül járni az utcán. Megmelegítettük az ebédet, megebédeltünk, majd megcsináltuk a házi feladatokat és megtanultuk a leckét. Meg kellett tanulnunk az önállóságot, nem volt más választásunk. Az iskolába egyenruhába jártunk, mindenki egyforma öltözékben volt, nem festettük a körmünket és nem voltunk kisminkelve.

Ősszel a pocsolyában ugráltunk, télen hógolyóztunk, csúszkáltunk és jókat nevettünk. Az a diák aki távolabb lakott az iskolától, villamossal vagy biciklivel járt. Szép és boldog idők voltak, figyeltünk és vigyáztunk egymásra. Soha nem fordult meg olyasmi a fejünkben, hogy elrabolhatnak, vagy megtámadhatnak bennünket. Nem volt mitől félnünk.

Sokat jártunk gyalog, egészségesek voltunk. Másabb volt az élet akkor mint most, az emberek is jobban figyeltek egymásra és segítőkészek voltak. A tanítók, tanárok nevelték is a diákokat nem csak tanítottak minket, rend volt és fegyelem. Nem feleseltünk a tanároknak, minket még úgy neveltek, hogy hallgassunk a felnőttekre.

Van egy maréknyi diód és mazsolád? Kattints ide és nézd meg ezt a videóban. Finom puha süteményt készíthetsz belőle

Büszke vagyok arra, hogy az én gyermekkorom még valódi játékkal telt, akkor még nem volt internet, mobiltelefon, mi nem ismertük ezeket a dolgokat. Szerettünk a játszótéren játszani, sokat labdáztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk. A homokozóban szebbnél szebb homokvárat építettünk.

Az aszfaltra rajzoltunk, ugráló köteleztünk, bújócskáztunk, fogócskáztunk. Ezeket a játékokat a mai gyerekek már sajnos nem ismerik, pedig lehet, hogy néhányan jól elszórakoznának. Szerettünk kint lenni a szabadban, biciklizni, rollerezni, virágot szedni.

Aki a 70-es években volt gyerek az bizony tudja, hogy alig vártuk a hétvégét azért, hogy rajzfilmeket nézhessünk. Nem sokat tévéztünk, akkor még nem volt ennyi tévécsatorna. A szüleink kedvenc sorozata a Dallas volt, mi gyerekek is szívesen néztük.

Amikor tinédzserkorba léptünk, tartottunk egy – egy szülinapi bulit, akkor még kazettás magnóról szólt a zene, de mi nagyon szerettük. Szerettünk táncolni, szórakozni, de megadtuk a tiszteletet a társainknak. Málnaszörpöt ittunk, szódavízzel, akkor még nem volt ilyen választék az üdítőkből, de örömmel ettük a zsíros kenyeret is friss zöldségekkel.

Mi vagyunk az első olyan korosztály aki a Coca-Cola-t üvegből itta, ünnep volt számunkra amikor hozzájutottunk. Mi még nem küldtünk sms-et a barátainknak, ha ki akartuk hívni őket az utcára játszani, akkor fütyültünk vagy kiabáltunk nekik.

Ahogy telt az idő a kazettás magnót felváltotta a CD lejátszó, megjelent az internet, a számítógépek, lassan felnőttkorunkban mi is megtanultuk az új dolgok használatát. Boldogsággal töltenek el a gyermekkori emlékeim, mindig örömmel gondolok a régi szép időkre.