Aki nap mint nap használja a tömegközlekedési eszközöket, annak talán fel sem tűnik egy ilyen hétköznapivá vált, de mégis elkeserítő jelenet. Dombóvári István nemrégiben posztolt egy képet, ami nagyon megosztotta az olvasókat. A kommentháborút kiváltó kép címe „Életünk”, elszomorító és vitatott téma, nem csoda, hogy több százan hozzászóltak a képhez.
A fotón egy átlagos pillanatot láthatunk a tömegközlekedésről. Mit is látunk a képen? A fiatalok ülnek és a telefonjaikat nyomkodják, eközben mellettük idős nénik állnak. Senkinek sem jut eszébe átadni a helyét.
A kép nagyon megosztotta a hozzászólókat, volt aki a fiatalokat hibáztatta, mert a jólneveltséghez az is hozzátartozik, hogy tiszteljük az időseket. Mások a néniket hibáztatják, hogy tolakodóak és miért kell nekik pont csúcsidőben utazni. Nem csoda, hogy egy ilyen megosztó témával kapcsolatosan valódi kommentháború alakult ki.
A kommentek közül kiemelünk néhányat:
„Én reggel 8 körül végzek a melóban pizzázok körülbelül 12 -13 órát és sajnos állok hagy ne keljen már felállnom és át adnom a helyem mikor kb 45 percet utazom hazáig és igen haza fele én is a telefont nyomkodom azért hogy el ne aludjak de szerintem rá érnek annyira hogy ne a csúcsidőben induljanak piacozni és az sztk-ba sem kell 1 órával előbb ott lenni nem viszik el úgyse az orvost” – István
„Kis gyermeknek, terhes nőnek, idősnek legyen az nő, vagy férfi…
Föl se merül bennem hogy ülve maradjak.
Engem igy nevelt az Édesanyám.
Ez nem csupán tisztelet, hanem elsősorban intelligencia kérdése.” – Veronika
„Hát igen, mindenhol ez van… Nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy míg terhes voltam nem adtak helyet, egy idős néni állt fel, hogy le tudjak ülni.” – Veronika
„Lehet, hogy ez a fotó nem reggel készült, de pl. mifelénk a korai járattal járnak az idősek, mikor tele van a busz iskolásokkal, munkába igyekvőkkel. Azt gondolom, ha egy idős ember nyolc szatyorral és 6 karkosárral, 3 kiskapával, meg két ásóval, a központi buszmegállóból el tud caplatni a nem éppen közeli nagypiacra, akkor állni is tud. 40 éves elmúltam, az én időmben ez volt szokás, hogy átadtuk a helyünket, már ha sikerült leülni a tömött buszon, a mai fiatalok (tisztelet a kivételnek, nem teszik már meg ugyanezt) Mikor terhesen, nagy hassal rászorultam a buszozásra, nekem sem adta át senki a helyét. Azt gondolom, egyenlőre még szabad ország vagyunk, szabad választással, így mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy átdaja é avagy sem a helyét.Hozzáteszem, egy „fiatal” is lehet fáradt és fájhatnak az alkatrészei és nem feltétlenül nem azért nem adja át a helyét mert paraszt.” – Valéria
„Már bocsánat, de hogy lehet azt elvárni, hogy adja át valaki is a helyét? Honnan tudjátok, hogy milyen napja volt, mennyire fáradt? A fiatalok nem fáradnak el, nekik nem kell napi 18-20 órát fent lenniük??? Én terhesen, nagy hassal sem ültem le soha és soha nem is vártam el, hogy adják át a helyüket! ” – Cintia
Neked mi a véleményed?
