A gyerekeim külföldön élnek, most látogattam meg először őket úgy, hogy náluk is laktam 2 hértig. A menyemet úgy szeretem, mint a saját lányomat, de nehezen tudom elfogadni, hogy nem úgy viselkedik, mint egy feleség.
Meglepettem láttam, hogyan élnek. A menyem csak hétvégente főz, vagy még akkor sem. A fagyasztó tele van mirelit ételekkel, a vacsora általában pizza, vagy más gyorsan kisüthető étel.
Hétvégén inkább étterembe mennek, mondván a főzéssel sok dolog van. A fiam gyakran hamarabb ér haza a munkából, mint a menyem, ilyenkor készít magának egy szendvicset. Nem várja otthon meleg étel. Ilyen sorsot érdemel az én fiam?
A menyemmel együtt mentünk vásárolni, megláttam egy elegáns blúzt, gondoltam kedveskedek neki. Mondtam, hogy megveszem ajándékba, mert ez jól állna neki. Erre mit mondott a menyem?
Kedves vagy, de nem hordok ilyen ruhákat, azt vasalni kellene, nekem erre nincs időm, még vasalónk sincs. Milyen háztartás az, ahol nincs vasaló?
Mikor ők dolgoztak, egyedül voltam otthon, gondoltam sütök valami finomat, mire hazaérnek. Még sütőpor se volt otthon, úgyhogy erről az ötletemről is letettem. Mikor hazaértek, szóltam nekik, hogy kellene néhány dolog a boltból, sütnék valamit csak kell néhány apróság. Erre a fiam:
A közelben van egy jó cukrászda, majd lemegyünk oda. Szóljak, ha süteményt ennék, hoznak onnan.
Egyik nap kitakarítottam, mire hazajöttek. Ablakmosás, porszívózás, portörlés. Hiába vártam, hogy észrevegyék, milyen tiszta lett a lakás, észre se vették.
Felajánltam, hogy amíg náluk vagyok, főzök, hogy egyenek valami finom hazait is. A fiam erre azt mondta, hogy felesleges, délben elmennek ebédelni, este hoznak haza készételt, vagy majd összedobnak gyorsan valamit. Hogyan lehet így élni?
Nem szóltam semmit, nem akarom megbántani őket. Ez már más világ, mi nem így éltünk amikor fiatalok voltunk.
