A párkapcsolatom is ÉN vagyok

Akinek boldog a párkapcsolata, az számomra azt jelenti, hogy szereti és ismeri önmagát, elismeri a gyengeségeit, büszke az erősségeire, folyamatosan fejlődik és tud tükörbe nézni. Jól kommunikál, vannak énhatárai, amiket be is tartat másokkal, épp ezért tiszteli magát, megadja magának a szabadságot, és mindent, amire szüksége van, hiszen nincsenek elvárásai, pláne nem olyanok, hogy más tegye őt boldoggá. Önmagától boldog. Hűha!!!??? Hogy is van ez?

Manapság nagyon sokan válnak, vagy szakítanak, aztán megint szerelmesek lesznek, majd újra elválnak, vagy csak egyszerűen beleragadnak egy rossz kapcsolatba és szenvednek, hibáztatnak, vádolnak, mutogatnak, sírnak… A fiatalok dettó, állandóan újra és újra csak szakítanak és arról panaszkodnak, hogy nem lehet normális, na de pláne tökéletes párt találni. Tényleg nincs normális kapcsolat? Tényleg nem lehet normális nőt/férfit találni? Ilyen nehéz lenne? Vagy valami másról lenne szó? Nincs is tökéletes pár?

Nem tudok elmenni a téma mellett, mert nagyon sokat hallom az ügyfeleimtől, látom a környezetemben és őszintén szólva döbbenten állok a jelenség előtt. “Mindenki hibás, csak ÉN nem.” Vajon hol rontottuk el?

Az egyik alapkérdés – “Mi a boldog párkapcsolat titka?” – újra és újra előkerül. Erről mindig az egyik kedvenc könyvem jut szembe, amit ilyenkor nagy előszeretettel szoktam is ajánlani. Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz. Igen, pontosan ilyen döbbenetet szoktam látni az arcokon. Hogyan? Mindegy, hogy ki a párom? Igen, lényegében igen. A könyv szenvedélyes védőbeszéd a házasság intézménye mellett, és felhívás a párkapcsolat megtartására. Azt mondja, hogy a jelenlegi kapcsolatod a lehető legjobb a számodra, tehát ne válj el, hanem hozd ki belőle, amit csak lehet! A legtöbb válás ugyanis felesleges. Ha valami nem tetszik, azt rögtön kidobjuk, lecseréljük, legyen az egy megunt gönc, vagy a párunk. Sajnos azonban ez a hozzáállás nem vezet sehová, boldog párkapcsolathoz semmi esetre sem, ugyanis a lényeg valahol útközben elkallódott.

Én mindig azt mondom, hogy egy párkapcsolatban addig van energia, amíg tudjuk egymást tanítani, amíg tudunk egymásnak tükröt tartani és tudunk tanulni belőle.

Ehhez azonban előtte még sok mindent meg kellene értenünk, amit 11 pontban foglaltam össze.

1. Felnőtté válás

  • Először is az egót, – ami oly nagyra nőtt a megunt partnerek kidobálása közben, – átmenetileg száműzni kellene.
  • Amíg mutogatunk, felelősöket keresünk, addig egyáltalán nem felnőtt emberként viselkedünk. Márpedig egy párkapcsolat két önálló, felnőtt ember kapcsolatát feltételezi. Gyererekek között nincsen párkapcsolat. Szülő-gyermek között sincsen párkapcsolat. Párkapcsolat önmagukért, a tetteikért, a cselekedeteik következményeiért felelősséget vállalni tudó felnőttek között tud létrejönni. Ez számomra azt jelenti, hogy mutogatás helyett azt nézem meg, hogy mi az ÉN szerepem abban, ahol tartunk. Mit tettem ÉN azért, hogy ide jutottunk. Mit tudok ÉN tenni azért, hogy ez máshogy legyen.

2. Párunk egy óriási tükör. Amikor mérgesek vagyunk, akkor két eset lehetséges:

  • az egyik, hogy a párom valami olyat mondott, tett, amire ÉN képtelen vagyok, pedig nagyon szeretném, ezért irigy vagyok és inkább a haragot választom, ahelyett, hogy megkérdezném, hogy ő ezt hogyan csinálja?
  • a másik, hogy a párom valami olyat mondott, vagy tett, vagy éppen hogy nem tett, amit ÉN is szoktam mondani, vagy csinálni/nem csinálni, de nem szeretem magamban. Megint kivetítek és ahelyett, hogy magamba néznék és magamon változtatnék, a páromra leszek mérges és elkezdek vele veszekedni.
  • Persze ez a könnyebbik út és hajlamosak vagyunk mindig a könnyebbik utat választani, de tényleg ez a könnyebb? Vagy csak rövid távon ez tűnik egyszerűbbnek és kivitelezhetőbbnek? Az önismeret macerás, szembenézős dolog, sokszor egy életen át űzzük és még mindig csak a hagyma külső héjait bontogatjuk.
  • Amikor a párom felbosszant engem valamivel, akkor ÉN inkább hálás vagyok neki, hogy ismét felhívja a figyelmemet valamire, amiben még mindig van mit fejlődnöm. Valamire, ami hiányzik belőlem, amit tagadok, ami ellenszenves és nem szeretem. Elfogadom és megpróbálok megbarátkozni vele. Ez is a személyiségem része. Ez is ÉN vagyok. Így vagyok egy teljes egész. Persze választhatnám azt is, hogy jól összeveszek a párommal, hiszen már megint hülyeségeket beszél és engem bánt. Az ÉN döntésem.

3. Már nem szeret

  • Tényleg? Én szeretem őt? És ami még ennél is fontosabb, magamat szeretem? Megadok magamnak mindent, amiről azt gondolom, hogy a páromnak meg kellene adnia nekem? Hiszen pontosan azt fogjuk a párunktól megkapni, amit mi megadunk magunknak. Magyarul, ha ÉN tisztelem magam, akkor a párom is tisztelni fog. Ha ÉN meghúzom az énhatáraimat és azt betartatom, ő is befogja tartani. Ha ÉN megteszek mindent, hogy ő szeretve érezze magát, lásd szeretetnyelvek cikksorozat, akkor valószínűleg ő is meg fog mindent tenni az én szeretettankom feltöltése érdekében. Választhatom a kommunikációt is ahelyett, hogy azt gondolnám, hogy ha szeret, akkor neki tudnia kell, hogy ÉN mit szeretek. Tényleg? Gondolatolvasó, vagy mi? ÉN inkább elmondom a páromnak, hogy mit hogyan szeretek. Mi az, amit ÉN nem szeretek és kérem, hogy egyáltalán ne, vagy ne így csinálja és mit tegyen helyette.

4. Elmúlik a szerelem

  • Az egyik verzó szerint ez van, hiszen a szerelem, nem más mint kémia, ami egy idő múlva teljesen természetes, hogy megszűnik. A kérdés az, hogy átalakul-e valami nagy-nagy szeretetté, tiszteletté, bizalommá, barátsággá? Többet ér-e ez, mint egy újabb szerelem, aztán egy újabb szakítás?
  • A másik verzió szerint – és én is ebben hiszek – az a kérdés, hogy a szerelembe vagy-e szerelmes, az érzésbe, amit átélsz általa, vagy a párodba, vagy még inkább magadba? Furcsa kérdésnek tűnhet, de mindjárt megmagyarázom.
  • Ha a szerelem érzése a párodhoz kötődik és csak akkor vagy képes boldog lenni, ha ő melletted van, hiszen ezt csak ő képes kiváltani belőled, akkor valójában nem belé vagy szerelmes, hanem magába az érzésbe. Ezért van az, hogy oly sokan váltogatják a párjukat és amikor ez az érzés 1-2 év, vagy akár pár hónap múlva elcsitul, máris újabb alanyt keresnek, mert az érzést akarják mindenáron átélni. Ez egy óriási csapda. Hosszú távon ugyanis senki nem képes az ÉN boldogságomat fenntartani. A boldogság nem a páromból fakad, hanem belőlem, önmagamból. Ha ÉN képes vagyok egyedül is boldog lenni, ha ÉN képes vagyok magamat szeretni, akkor NEM A PÁROMTÓL FÜGG A BOLDOGSÁGOM. Ő csak hab a tortán. Nem kell újabb és újabb kapcsolat ahhoz, hogy folyamatosan átéljem ezt az érzést, hiszen az érzés ÉN magam vagyok. ÉN vagyok a szerelem, ÉN vagyok a boldogság. Belőlem fakad minden. Ha ez így van, és a párom is tud ugyanígy érezni, hiszen ő is szereti önmagát, és mindegy, hogy ott vagyok-e éppen vele vagy nem, akkor tudunk igazán kapcsolódni, akkor tudunk önzetlenül egy igazi pár lenni, valódi, méltó társai egymásnak.

5. Miért mindig ÉN?

  • “Már megint ÉN. Mindig ÉN. Ő soha nem csinál semmit. Miért ÉN változzaK? Miért ÉN kezdjem?” – sokszor hallom ezeket a mondatokat. Nagyon egyszerű a válasz. Ez a TE életed. Mégis kinek kellene változtatnia rajta, ha NEKED valami nem tetszik?

6. Nehéz. Fáj

  • “Az élet ott kezdődik. ahol a komfortzónád véget ér.” – bizony mindenkinek vannak megoldatlan problémái. Régi családi mintái, gyermekkori fel nem dolgozott emlékei. Ezek egészen addig, amíg fel nem dolgozzuk őket, kísértenek minket és fájnak. Ehhez nagy adag bátorság kell és sok önismereti munka, ami be kell valljam, néha egyáltalán nem könnyű és még fáj is. De enélkül nincsen boldog élet. A boldogságért tenni kell. Ezért vagyunk itt a Földön, hogy megtapasztaljuk, hogy átéljük egy szeletét, hogy haladjunk a teljesség felé, de az biztos, hogy ez nem a komfortzónánkon belül van.

7. Bocsánatkérés

  • Rögtön hozzátehetném, hogy és annak az elfogadása.
  • Sokan nem tanultunk meg bocsánatot kérni. Képtelenek vagyunk kimondani ezt a 2 szót, pedig varázslatos hatalma van, főleg, ha komolyan gondoljuk: “Bocsáss meg!” Nem vagyunk gépek, emberek vagyunk, akik néha követnek el hibákat. Eddig ez rendben van. De ha hibázunk, akkor illik bocsánatot kérni. Feltételezhetjük, hogy nem szándékos volt, de attól még jól esik. Ilyen az egónk. Szeretjük hallani. Ha viszont megtörténik, akkor ha fogadjuk azt, akkor illik nem felhozni soha többet. “Én megbocsátottam.” – mondjuk oly gyakran, csak közben a másik fejéhez vágjuk minden veszekedés alkalmával, hogy mit tett. Ez nem megbocsátás. Ez játszma.
  • A bocsánatkérés akkor működik, ha két szintén felnőtt ember között zajlik és arányban van a bocsánatkérés a “bűntettel”, különben egyszerűen komolytalanná válik.

8. Kidobjuk, ha valami nem tetszik

  • A média, a felgyorsult világunk, az internet, a fogyasztói társadalom mind-mind azt sugallja, hogy ami elromlott, dobd ki és szerezz be egy újat. Ez lehet, hogy egy mosógépnél működik, hiszen a mai mosógépeket direkt úgy gyártják, hogy véletlenül se bírjon ki többet 10 évnél és alkatrészt sem lehet kapni hozzá egy idő után. A párkapcsolatok azonban nem így működnek.
  • Tapasztalatom szerint, ha valami nem tetszik és rögtön kidobjuk az illetőt, kvázi elmenekülünk, ahelyett hogy megoldanánk a helyzetet, az egyáltalán nem hoz megoldást. A szitu ijesztően újra meg fog történni velünk a következő kiszemelt áldozattal is. Aztán újra, csak legfeljebb még nehezebb körülmények között. Nem tudunk elmenekülni, amíg meg nem oldjuk a helyzetet, hiszen azért kapjuk, hogy tanuljunk belőle, fejlődjünk általa. Ha pedig így van, akkor miért mindig mással küzdjünk, miért nem azzal, akit már ismerünk, szeretünk és van egy jó pár dolog, ami működik közöttünk

9. Női szerep, férfi szerep

  • Hogy hol itt az egyensúly? Sokan írtak már arről, hogy kinek mi a szerepe a mai világban. A feladat ezt újra együtt megtalálni. Először önmagunkban, aztán pedig együtt a kapcsolatunkban. Megváltozott a világunk az tény, nem olyan, mint nagyanyáink idején, nagyon nem. Ha mi nem változunk vele együtt, az katasztrófához vezethet. Egy azonban biztos, bármi is változott, attól a nő még nő, a férfi pedig férfi kell, hogy legyen. Egy NŐ pedig csak egy FÉRFI mellett képes NŐ lenni. És nem fordítva.
  • A másik rövid gondolatom ezzel kapcsolatban az, hogy teljesen mindegy, hogy egy párkapcsolaton belül mi zajlik, ha az mindkét félnek nem csak, hogy megfelelő, hanem jó! És ezalatt nem azt értem, hogy beletörődik valamelyik fél a (szerinte) megváltoztathatatlanba.

10. Szabadság, birtoklás

  • Sokan a megváltozott szerepekkel együtt nem tudnak mit kezdeni a másik szabadságvágyával. Kalitkába akarják zárni. Azt hiszik, hogy akkor az övék marad a kis madár. De a kis madár elrepül, ha egyszer is kinyílik a kalitka ajtaja és soha többé nem jön vissza. Ha azonban kinyitjuk azt az ajtót és szeretjük azt a madárkát, megadunk neki mindent, tiszteletben tartjuk az igényeit és a szabadságát, akkor mindig visszajön. Aki igazán szeret, az tudja csak elengedni a másikat, az örül a másik boldogságának, még ha éppen nem is ő ennek a boldogságnak a tárgya. A féltékenység, a bizalmatlanság, a birtoklási vágy ezzel szemben előbb-utóbb megöl minden kapcsolatot és komoly önértékelési, önbizalmi válságot feltételez. Itt is feltenném a kérdést azonban, hogy miért vonzottam be ÉN magam mellé egy féltékeny párt? Mi a szerepem nekem ebben? Miért van erre szükségem? Miért váltom ki ezt ÉN a másikból? Mit kéne ebből megtanulnom?

11. Struktúrával együtt járó problémák

  • Egy párkapcsolatban lehetnek alap konfliktus források. Például a nagy korkülönbség, az elvált fél, a hozott gyerek. Ahogy Karinthy írja: „Aranka gyere, mert a te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” Ezekkel nem számolni felelőtlenség. Ha a kapcsolat elején a szerelem miatt nem törődünk velük, később megbosszulják magukat. Itt is az a lényeg, hogy Én hogyan állok a kérdéshez? ÉN elfogadom-e a helyzetet? ÉN tudom-e, hogy hosszú távon mire vállalkozok?

A fentieket egy mondatban összefoglalva azt tudom javasolni, hogy válj olyanná, amilyen társat szeretnél magadnak! Mindenki olyan társat vonz be magának, amilyen abban a pillanatban ő maga. Se jobbat, se rosszabbat. Nem tetszik, amit látsz? Változz! Dolgozz magadon! Ahhoz, hogy boldog párkapcsolatod legyen, elsősorban magadat kell rendbe tenni. Ha önmagadat szereted, a párod is szeretni fog. Hiszen ki ne vonzódna egy boldog, vidám, harmónikus emberhez? És kinek vonzó a mindig panaszkodó, sikertelen, boldogtalan lúzer? Csak ahhoz van hozzáférésed, amit jelenleg kisugárzol magadból. Ha tehát nem tetszik a párod, vagy a jelenlegi magatartása, változtass! Lehet, hogy te sem vagy éppen jó passzban??? Már megint Te? Igen. Ki is akar boldog lenni? Te, nem?

“Találj valakit, és tedd őt a legjobb társsá azáltal, hogy a legjobb tulajdonságaidat aktiválod magadban.”

Abraham – Hicks

Már megint a TE kezedben van a döntés

Végszónak álljon itt az egyik kedvenc mondásom, ami anno egyébként az esküvői meghívónkon is rajta volt:

“Nem azért szeretlek,
aki te vagy,
hanem azért,
aki én vagyok melletted.”

Gabriel García Márquez

Széll Jutka természetgyógyász fitoterapeuta, business és life coach, valamint párkapcsolati tanácsadó

További írásaimat a témában honlapomon http://www.szelljutka.hu/ olvashatod. Csatlakozz Facebook oldalamhoz is!


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!