Az légy, aki vagy és érezd jól magad!

Forrás: Pinterest

Szinte klisébe hajlik a kijelentés, miszerint az igazi boldogság önmagunk megtalálásában, elfogadásában, sőt megszeretésében rejlik. Jelen korunk az önmegvalósítók, valódi arcukat, szépségüket, valamint hibáikat is vállalni merők, a lelki egészségért kampányolók kora. Magam is úgy látom, hogy manapság az önbizalom, egészséges önértékelés ’marketingje’ egy egészen új szintre emelkedett. Elég csak bemenni egy ruhaüzletbe és a pólókon díszelgő feliratok szinte ’önbizalomdömpingként’ hatnak ránk. ’Te vagy a legjobb!’, ’Élj a mának!’, ’Csak a szeretet az, ami számít’, ’Az önbizalom a legjobb, amit viselhetsz!’ és még számos felirat, ami arra ösztönöz minket, hogy ruhatárunk felfrissítésekor se feledkezzünk el arról, hogy milyen fontos szerepet tölt be az életünkben az önbizalmunk.

Azonban a feliratos ruhadarabjainkon túl valóban viseljük-e az önbizalmunkat, fordítunk-e annyi energiát az önmagunkkal való kapcsolatunk megtalálására, ápolására, mint a tökéletes cipő vagy sminktermék beszerzésére?

Véleményem szerint sajnos korántsem. Jól hangzik, hogy az önbizalom a legjobb, amit viselhetünk, de megvalósítani már egyáltalán nem egyszerű. Azonban mielőtt közelebbről is megvizsgálnánk az önbizalom, önszeretet témakörét, adja magát a kérdés, hogy valóban mit is jelent az, hogy valakinek van önbizalma?

Elképzelhető, hogy evidensnek tűnik a kérdés, de úgy gondolom, hogy az önbizalom sokkal több annál, minthogy képek tucatjait rakjuk fel magunkról a közösségi oldalainkra egy mélyreszántó idézettel fűszerezve.

Számomra az önbizalom azt jelenti, hogy elfogadom magam külsőleg-belsőleg egyaránt, az élethelyzetem, elismerem a hibáimat, hogy olykor esendő vagyok és nem feltétlenül a jó megoldást választottam. Tudom azonban azt, hogy erős vagyok, képes a változtatásra, így nem maradok benne minden áron egy olyan kapcsolatban, ami már nem tesz boldoggá, egy olyan munkahelyen, ahol nem érzem azt, hogy szakmailag ki tudnék teljesedni és a negatív helyzeteket vagy kudarcokat tudom emelt fővel kezelni. Úgy gondolom, hogy az önbizalom valóban mindennek az alapja és annyi mindenre kihatással van az életünkben, kis túlzással az életünk mozgatórugója.

Az a szó, ami nekem a legszorosabb kapcsolatot jelenti az önbizalommal, a bátorság. Ugyanis nem kevés bátorságra van szükségünk, hogy vállaljuk önmagunkat. Vállalni önmagunkat, a véleményünket, a külsőnket, a stílusunkat ugyanis sokszor jelenti azt, hogy ellentmondunk a velünk szemben támasztott elvárásoknak.

Szembemenni az árral pedig nem könnyű. Mégis egy biztos alapokon álló önbizalom segíthet nekünk abban, hogy megküzdjünk megannyi nehézséggel, kihívással.

Na de milyen út vezethet egy egészséges önbizalom kialakításához?

Első és legfontosabb lépés önmagunk ismerete. Szerintem a legnehezebb kérdések azok, amelyek a fókuszt saját önismeretünk felé helyezik:

Mik az erősségeim? Hol tudnám kamatoztatni a jó tulajdonságaimat? Mik azok a területek, ahol viszont fejlődhetek? Illetve a legfontosabb: mire vágyok úgy igazán? Mi tenne boldoggá? Mitől érezném azt, hogy teljes lett az életem?

Azaz, mennyire ismerem magamat? Valóban a saját elképzelésemnek megfelelő életet élem?

Amikor feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, sokszor éreztem úgy, hogy nem jutok egyről a kettőre. Éppen egy nehéz időszakon mentem keresztül és úgy éreztem, hogy mindenképpen változtatnom kell. Azt azonban nem tudtam elsőre, hogy pontosan melyik életterületet érinti majd a változtatás, ahogy azt sem, hogy nekem min kellene változtatni. Ha nem ismerjük még magunkat annyira, hogy a fentebbi kérdések megválaszolása csípőből történjen, mindenképpen érdemes sok időt szánni a kérdésekre, eltöprengeni azokon a gondolatokon, amiket bennünk ébresztettek és időt hagyni magunknak arra, hogy a válaszokat megtaláljuk. Ugyanis a válaszok már ott vannak bennünk, csak időt kell hagynunk arra, hogy előcsalogassuk őket.

Ahhoz azonban, hogy önismeretünk fejlődhessen,

kíméletlen őszinteséggel kell szembenéznünk önmagunkkal. Beleértve a hibáinkat is. Önmagunkkal való kapcsolatunk nem épülhet valótlanságra és ámításra. Elképzelhető, hogy nem lesznek mindig pozitív felismeréseink az életünkkel kapcsolatban. Lehet, hogy kifejezetten megijedünk attól, amivel szembetaláljuk magunkat.

Visszatérve a személyes példámhoz, én azzal szembesültem, hogy az elmúlt években nem a saját életemet éltem. Leginkább egy olyan életet, ahol mindenkinek szerettem volna megfelelni. A munkaadóimnak, a szüleimnek, a páromnak, társadalomnak, egyszóval a világnak. Csak egy ember maradt ki ebből a történetből. Saját magam. Arról valahogy elfelejtkeztem, hogy saját magamnak is megfeleljek. Utólag visszagondolva súlyos árat fizettem ezért a felismerésért és bűntudatot éreztem. Azonban mind a mai napig hálás vagyok azért, hogy akkor és ott ennek a pillanatnak a részese lehettem. Mert ha akkor nem látom be azt, hogy mennyire elhanyagoltam a magammal való kapcsolatot, valószínűleg a mai napig is másnak szeretnék megfelelni és nem arra törekednék, hogy a lehető legszeretetteljesebb kapcsolatot alakítsam ki magammal.

A személyes példám is bizonyíték abból a szempontból, hogy mindig megvan az esélyünk arra, hogy a kudarcainkból, nehéz élethelyzeteinkből, problémáinkból levonjuk a tanulságot és változtassunk. Az önbizalmunk nem biztos, hogy velünk született erősségünk, azonban mindig tanulható és fejleszthető. Továbbá döntés kérdése. Mi dönthetjük el, hogy melyik utat választjuk. Mi dönthetünk arról is, hogy mennyire szeretnénk jóban lenni önmagunkkal. Ezt a döntést senki más nem fogja meghozni helyettünk.

Amennyiben azt az utat választjuk, hogy nekilátunk az önmagunkkal való kapcsolatunk ápolásának, érdemes ezt a bensőséges viszonyt folyamatosan szeretgetni. Igen, szeretgetni. Az önbizalmunkhoz vezető út az önismereten, majd önelfogadáson túl – mikor már szembenéztem önmagammal teljes szűz valójában, félelmeket, hibákat, pozitívumokat mind beleértve és elfogadom azt, hogy ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma az az ember vagyok, aki a tükörből visszanéz rám – az önszeretetben teljesedik ki. Ezen a ponton kapcsolható ide a bátorság, hiszen nem valószínű, hogy sokan mernének vállalni ezt a meghitt kapcsolatot.

Fontos azonban az, hogy nem kell muszájból elfogadnom és szeretnem magam. Mindenki érzi, hogy mikor van erre szüksége, de az is elképzelhető, hogy pont egy élethelyzet fog megtanítani minket arra, hogy itt az ideje időt szánnunk magunkra.

Az önbizalom kiépítése komoly és sok fáradságot igénylő feladat és elképzelhető, hogy akadályokba ütközünk az út közben. Arról viszont sose feledkezzünk meg, hogy milyen pozitív módon képes befolyásolni az életünket és a kapcsolatainkat.

Ugyancsak egy klisébe hajló mondással zárnék: ’Aki önmagát szereti, az képes másokat igazán szeretni’. Már csak azáltal is igazat tudok adni ennek a kijelentésnek, mert személyes történetem által ezt számtalanszor megtapasztaltam, emberi kapcsolataim ’új erőre kaptak’ és annyi energiával láttak el, hogy most már másoknak segítek önbizalmuk kiépítésében.

Lőrinczy Anita Barbara
Life és Nyelvi Coach

További írásaimat a témában blogomon https://anitavilaga.wordpress.com/blog/ olvashatod. Csatlakozz Facebook oldalamhoz is!


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!