Boldogok szeretnénk-e lenni vagy inkább csak arra vágyunk, hogy igazunk legyen?

Fotó: pixabay

Az önismeret, mint a sikeres élet kulcsa manapság igen népszerű téma. A könyvesboltok polcai terített asztalt kínálnak a számodra, ha könyvekből szeretnél többet megtudni önmagadról.  A kérdés már csak az ebből mennyit vagy hajlandó befogadni és a sajátodnak tekinteni. A komfortzónánk határainak feszegetése nélkül nem számíthatunk valódi változásra. Ha csak addig engedjük be az életünkbe a sok okosságot, amíg kényelmes csupán egy helyben topogásra számíthatunk.

Az önismereti munka sajnos nem intézhető el egy, két könyv elolvasásával inkább egy folyamat. Ahogyan változnak, a szerepeink úgy változunk mi magunk is, újra és újra szembesülve a gyengeségeinkkel és jó esetben vállalva erősségeinket. Az önismeret nem csupán azt szolgálja, hogy a gyenge pontjainkat minél erősebbé tegyük. Fontos szerepe van abban is, hogy legyünk hajlandóak elismerni magunknak azt is, ha valamiben jók vagyunk és merjünk beleállni az erőnkbe.

Önmagunk mélyebb megértésével megtudhatjuk mi az, ami boldoggá tesz. Mi az, amivel nagyon ki lehet billenteni az egyensúlyunkból és mi az, ami a számunkra nagyon könnyű. Ehhez nagyfokú bátorság kell. Felismerni és beismerni mindent, ami mi vagyunk akkor, ha jó, ha rossz, ha szép, ha csúf. Ha vállaljuk önmagunkat ezzel sebezhetővé válunk és bármennyire is furán hangzik a sebezhetőség erőssé tesz. Pusztán azzal, hogy vállalod egy negatívnak vélt tulajdonságodat ahelyett, hogy tagadásba mennél az máris veszít az erejéből, te pedig erősebbé válhatsz ez által.

Általános jelenség hogy a kellemetlen helyzetekben másra mutogatunk, kívül keressük a felelőst ahelyett, hogy ránéznénk arra, hogy mi hol nem voltunk éberek, hol hibáztunk. Frázisokat puffogtatunk és szenvedünk. A felelősség vállalása a lélekben felnőttek kiváltsága. Ez nem mindig az függ össze az életkorral és sajnos van, aki nem jut el idáig idős korára sem. A jó hír az, hogy minden nap kapunk lehetőséget a fejlődésre és arra, hogy mást válasszunk, mint amit eddig. Ha valami nem működik, feltehetjük a kérdést: mi más lehetséges itt, ami eddig nem volt az?

A legingoványosabb talaj a párkapcsolatok terén billenti ki egyensúlyából az érintetteket. A leggyakrabban elhangzó bölcselet, ami elhangzik a piros női cseresznyeszájakból: „A pasik mind egyformák.” Általánosan elfogadott nézet még hogy nem léteznek ma már normális férfiak, vagy ha igen akkor azok már házasok. A sértett férfiúi büszkeség pedig meghozza a sommás ítéletet: „A nőknek csak a pénz számít!”

Ezekkel a nézőpontokkal a kérdések megválaszolva a lehetőségek és valami új valami jobb megszületése kiiktatva. A véleményre a betonréteg megszilárdítva. Ilyenkor el lehet gondolkodni, rajta hogy valóban szeretnénk-e továbblépni és tényleg akarunk-e olyan párkapcsolatot, amiben jól érezzük magunkat. Boldogok szeretnénk-e lenni vagy inkább csak arra vágyunk, hogy igazunk legyen.

Ami a megoldás felé vezethet az, ha kérdéseket teszünk fel.
Milyen az a férfi, aki valóban hozzájárulás lehet az életedhez? Mi a jó neked abban, hogy olyan férfiakat választasz, akik lábtörlőnek használnak? Mit akarsz ezzel igazolni? Esetleg az anyukád szavai vésődtek be a memóriádba a férfiakról és a világért sem teremtenéd őt túl? Mi lenne lehetséges a kapcsolataidban, ha abbahagynád a másolását?

Ha egy átlagos kedves fiút szeretnél, akkor válassz egy átlagos kedves fiút. Ha a rosszfiú mégis vonzóbb, akkor kérdezz rá: mi a jó nekem ebben, amit nem veszek észre? Milyen végeredményt akarok ezzel a választással teremteni? Mit szeretnék igazolni ezzel a választással?

Ismerd meg magad és kevesebb hibát követsz majd el

A kérdésfeltevés az önismereti fejlődés fontos építő köve. A tükörbe nézést nem spórolhatod meg vállalva ezzel a kockázatot, hogy olyan is felbukkanhat, amit nehéz beleilleszteni a képbe, amit eddig önmagadról alkottál. Ha például a női felmenőid folyamatosan ócsárolták a férfiakat ahhoz, hogy te sokkal jobb viszonyt ápolhass velük először érdemes őszintén ránézni a tudatalattidban futó ezzel kapcsolatos hitrendszereidre és kitenni, ami akadályoz abban, hogy szeretetteljes kapcsolatot építs. Az őszinteség, még ha fájdalmas is, ez esetben nem megspórolható, ha valódi előrelépést szeretnél.

Fájdalmas lehet rálátni az önámításainkra

Lehetséges, hogy egy önmagát békés kellemes természetűnek látó ember csupán szorongó, aki fél vállalni az érzelmeit, esetleg fel sem ismeri azokat. A feszült helyzetekben fel nem ismert „nekem ez nem jó így” érzéseket önmagára vetíti: vajon mi lehet velem a baj? Ahelyett hogy az asztalra csapna, és megmondaná, mit szeretne, elfojtja a vágyait és igényeit.

Ha a saját igényeinket mindig másoké után tesszük, a sorban azért hálát nem várhatunk, csupán azt érjük el vele, hogy számos élősködő, kihasználót gyűjtünk magunk köré, akik örömmel használják majd ki a jóindulatunkat.

Te hány helyen teszed a magad igényeit utolsó helyre a sorban?

Az önismeret nem egy egyszeri feladat, amit elkezdünk és befejezzük, hanem egyfajta az élethez való hozzá állás, gondolkodási mód. A legfontosabb része talán az, hogy soha ne hagyjuk abba a kérdezést.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!