A mai történetünk egy kisfiú sorsáról szól, akinek nehéz gyermekkora volt, de a nagymamája mindig vigyázott rá!
„Ideális családom volt, anyám és apám nagyon szerették egymást, de 6 éves koromban az apám meghalt egy balesetben. Anyám már nem volt boldog, de mindig próbálta ezt titkolni előttem.
Gyárban dolgozott és mindig nagyon fáradt volt, nem volt könnyű dolog egyedül eltartania engem. Egy idő után megismerkedett az anyám egy férfival, János volt a neve, anyám annyira szerette, hogy hozzánk költözött. Én is megszerettem őt, azt mondta, hogy nyugodtan szólítsam apának. Az életünk kezdett ismét jóirányba haladni, az anyám ismét boldog volt.
A boldog és nyugodt életünk egy idő után megváltozott, mert János inni kezdett. Minden jó lesz, csak várnunk kell egy kicsit, így nyugtatgatott anyám. Reggelente amikor felkeltem anyám már a reggelit készítette. Egy reggel fogmosás után kimentem a konyhába, anyám erősen átölelt, János az asztalnál ült részegen és motyogott valamit. Megreggeliztem majd anyám kiküldött játszani. Amikor visszatértem a lakásba láttam, hogy anyám nincs itthon, János még mindig az asztalnál ült egy pohár pálinkával maga előtt.
– Hol van az anyám? Hová ment? kérdeztem.
-Anyádat bevitte a mentő a kórházba, te pedig mosd el a csészéket, mert anyád nem fejezte be a mosogatást! – Válaszolta János nagy nehezen.
Nagyon megijedtem, átszaladtam a szomszédba Mária nagymamához, hogy meg tudjam mi történt. Nagyon aggódtam az anyámért. Mária nagymama elmondta, hogy anyám rosszul lett és kihívták a mentőt, de megígérte, hogy másnap bemegyünk hozzá.
Nem aludtam egész éjjel, alig vártam, hogy reggel legyen és láthassam anyámat. Ültem a szobámban szinte mozdulatlanul, nem akartam, hogy János veszekedjen velem. Ő az asztalnál ült egész éjjel és magában beszélt.
Reggel csendben kiosontam majd átszaladtam Mária nagymamához, elindultunk anyámhoz a kórházba. A kórházban már várt minket a kórház igazgatója, aki a következőket mondta:
– Nagyon sajnálom, de az anyád nem élte túl a műtétet.
Nem akartam hinni a fülemnek, sírni kezdtem és borzasztó fájdalmat éreztem. Végigszaladtam a kórház folyosóján, majd mindegyik kórházi szobába bementem azt remélve, hogy meglátom anyámat, de hiába.
– Anya, hol vagy? Ne hagyj itt, veled akarok menni, gyere vissza hozzám és vigyél magaddal!
Mária nagymama sírva magához ölelt és nyugtatgatni kezdett, mostantól anyád lesz a te őrangyalod, fentről fog vigyázni rád.
Nem akartam hallani semmit sem, csak az anyámat akartam, hogyan fogok most élni nélküle? A nagymamám hazavitt, János a kanapén aludt, bementem a szobámba majd síeva elaludtam.
Reggel János bejött a szobámba majd ezt mondta: – Szedd össze a ruháidat és menj el! Anyád már nincs itt, a lakás pedig az enyém, nem akarlak látni többé! Fogtam néhány ruhát majd kimentem a lakásból, sírva kopogtam Mária nagymama ajtaján.
Ő megnyugtatott, panaszlevelet nyújtott be a hatóságoknak a mostohaapámról. A nagymamám lett a gyámom, a törvény szerint én örököltem a lakásunkat. Jánost elítélték, majd bezárták. A lakásunkat kiadta a nagymamám, összegyűjtötte a pénzt és nekem adta amikor befejeztem az iskolát. Ma már nős vagyok, van egy fiam, Mária nagymama velünk lakik, ő anyám helyett anyám, minden nap megköszönöm neki amit értem tett, nélküle nem tudom mi lett volna velem. Vigyázzatok ti is a szeretteitekre!
