El akartam válni a feleségemtől, de ő arra kért várjak még egy hónapot

Azon az estén amikor hazaértem, a feleségem vacsorával várt, én pedig megfogtam a kezét és így szóltam, beszélnünk kell.

Leült az asztalhoz ő is vacsorázni, a szemeiben fájdalmat láttam, ekkor rájöttem, hogy nem tudok neki semmit sem mondani, de mégis meg kellett tennem. Nyugodt hangon beszélni kezdtem neki arról, hogy el akarok válni. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem haragszik, csak annyit kérdezett, hogy miért.

Nem válaszoltam ezért nagyon mérges lett, elkezdett ordítozni velem, azt mondta, hogy nem vagyok férfi, azon az estén nem is beszéltünk többet. A feleségem sírt, tudtam, hogy meg szeretné tudni mi történt a kapcsolatunkkal. Nekem kissé kínos volt, hogy elmondjam neki az én szívem már egy másik nőt szeret, Lindát. Egyszerűen sajnáltam a feleségem. Már hosszú ideje eltávolodtunk egymástól, régóta úgy érzem, nem szeretem. Alig voltam otthon, kerültem amikor csak tudtam.

Másnap este amikor hazaértem, a feleségem az asztalnál ült és írt valamit. Megvacsoráztunk, utána pedig le is feküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam. Amikor felébredtem, ő még mindig az asztalnál ült és írt, befelé fordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta milyen feltételekkel hajlandó elválni.

Nem kért semmit csak azt, hogy halasszam el 1 hónappal a válókereset benyújtását, és arra kért, hogy éljünk normális életet ez idő alatt. Egyszerű volt mindennek az oka, a fiunk vizsgák előtt állt, a feleségem pedig nem akarta azt, hogy a válásunk megzavarja a gyereket.

Nekem is normális dolognak tűnt mindez, de még kért egy dolgot ezenkívül tőlem. Azt kérte, hogy minden nap vigyem el őt a küszöbig az ölemben, mint az esküvőnk napján. Úgy gondoltam megbolondult, de nem akartam azt, hogy az utolsó napokban még jobban megromoljon a kapcsolatunk és megnehezítse a válást, ezért beleegyeztem a kérésébe.

Elmondtam Lindának a válásunk feltételeit, ő csak nevetett és azt mondta, hogy ez abszurd. A feleségemmel már nem volt kapcsolatom amióta bejelentettem azt, hogy válni akarok. Amikor első nap az ölembe vettem őt nagyon furcsának tűnt ez az egész, de a fiunk csak nézett és tapsolt örömében, hogy az anyját az ölemben viszem. Ez nagyon megsebzett, de a feleségem azt mondta ne mondjak a gyereknek semmit a válásról.

A feleségemet letettem az ajtó mögött, ő ment dolgozni, én pedig mentem az irodába. A második nap már egy kicsit könnyebb volt, a feleségem erősen átölelt miközben az ölembe fogtam őt, éreztem a parfümjének az illatát. Ekkor rájöttem arra, hogy már régóta nem is figyeltem rá, nem néztem meg őt figyelmesen.

Már nem volt fiatal, kisebb ráncok voltak az arcán és volt néhány ősz hajszála is, a házasságunk nyomot hagyott az arcán. A negyedik napon amikor az ölembe vettem őt, arra gondoltam, hogy ez a nő éveket adott nekem az életéből.

Az ötödik és a hatodik napon egyre jobban éreztem a kötődést, de Lindának semmit nem mondtam erről. Így telt el az egy hónap. Az utolsó napon nem tudtam őt letenni az ölemből, nem tudtam egy lépést sem tenni. Odabújtam hozzá majd megkérdeztem tőle, hová tűnt a szerelem az életünkből.

Azon a napon bementem az irodába, kiszálltam az autómból anélkül, hogy bezárjam az ajtaját, úgy éreztem, ha sokat késlekedem akkor meggondolom magam. Bementem Lindához, majd így szóltam:

 – Nagyon sajnálom Linda, de már nem akarok elválni. Ő csodálkozva rám nézett majd megkérdezte, lázas vagy? Sajnálom, de nem válok el, feleltem.

A házasságom azért volt unalmas, mert nem vettem észre az életünk apró részleteit és nem azért, mert már nem szeretjük egymást. Most megértettem, hogy hibáztam, a feleségem a tenyeremen kellett volna hordanom.

Linda kezdte megérteni a szavaimat, kaptam egy pofont tőle, bezárta az ajtót majd sírni kezdett. Elmentem az irodából, útközben rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. A virágárus megkérdezte mit írjon rá, én pedig ezt feleltem:

– A tenyeremen foglak hordani, ameddig a halál el nem választ minket egymástól.

Azon az estén virágcsokorral a kezemben mosolyogva tértem haza, bementem a hálószobánkba, a feleségem az ágyban feküdt, holtan. Rákos volt, de én annyira el voltam foglalva a másik nővel, hogy nem vettem észre.

A feleségem tudta, hogy hamarosan meg fog halni és nem akarta, hogy a fiunk megutáljon engem a válásunk miatt. A feleségem számára az volt a legfontosabb, hogy a fiunk szemében egy szerető férj legyek. Az apró részletek nagyon fontosak egy kapcsolatban, sem a ház, sem az autó, sem a pénz nem számít.

Ezek a dolgok szükségesek a boldog, nyugodt élethez, de nem ezektől leszünk boldogak. Találjatok időt arra, hogy ne csak párok, de a legjobb barátok is legyetek. figyeljetek az apró részletekre amelyek arra szolgálnak, hogy közel legyetek egymáshoz. Higgyétek el, így lesz boldog a házasságotok.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!