Mostanában sokat foglalkozom a lelki ellenálló képességgel, azaz – idegen szóval: – a rezilienciával. A kutatások szerint az emberek kb. harmada úgy születik, hogy alapból reziliens, vagyis jól kezeli az élet megpróbáltatásait, fel tud állni a legnagyobb kudarcok, krízisek, pofonok után is. Sajnos a többség azonban nem így, nem ilyennek születik.
Olvastam egyszer arról is, hogy a legnagyobb sikereket elért emberek, tudósok, művészek között feltűnően magas azoknak az aránya, akiket gyerekkorukban sok megrázkódtatás ért, akiknek nehéz életük volt, korán árvák lettek. Bennük nagyobb a bizonyítási vágy, ők jobban belemélyednek kedvenc területükbe, hisz más téren valószínűleg nagy űr volt/van az életükben, amit próbálnak valamilyen extra teljesítménnyel pótolni, kompenzálni.
De azt is megtapasztaltam, vannak, sajnos sokan, akik könnyen beletörődnek a nehézségekbe, megadják hamar magukat, szinte nem is vágynak arra, hogy jobb legyen az életük. Pedig sokszor nem kellene túl sok hozzá, néha egészen apró örömökkel segíthetnénk magunkon. Csak észre kellene venni, beleengedni magunkat, netán megengedni magunknak az élvezetet.
Vannak körülöttem idősebb emberek, akik egy szál virágnak úgy tudnak örülni, hogy az valami fantasztikus. Vagy rettentően hálásak azért, ha megállunk és néhány mondatot váltunk velük. Ilyenkor szinte ragyognak a boldogságtól. Míg mások hajszolják az élményeket, az élvezeteket és mégsem boldogok, mégsem tudják értékelni, valami ott legbelül sosem engedi nekik, hogy megelégedjenek, hogy igazán örülni tudjanak. Még el sem értek valamit, de már más után vágynak. Telhetetlenek, kielégíthetetlenek.
Megoldás?
De mi kellene ahhoz, hogy jobban menjen ez nekünk? Hogy tanulhatnánk meg értékelni azt, ami van? Hogy ne roppanjunk könnyen össze, ha problémáink adódnak? Hogy segíthetnénk azokon, akikről látjuk, hogy személyiségükből fakadóan szinte mindig szomorúak, negatívak, és nem is próbálkoznak változtatni, változni?
Szerintem a legfontosabb a tudatosság! Magunkban elsősorban. De ha valamelyik szerettünkön, ismerősünkön látjuk, hogy hajlamos erre, netán kifejezetten negatív beállítottságú, talán rajta is segíthetünk, ha beszélgetésekkel, olyan élmények nyújtásával próbálkozunk, kezdeményezünk feléjük, amiből ráébredhetnek valamire, ráérezhetnek arra, mennyi múlik rajtuk magukon.
Magadat is tesztelheted!
Próbáld ki esetleg, hogy minden este írsz egy listát, hány örömteli pillanatod, jó élményed volt aznap! Ha érzed, hogy valami nem stimmel (nem találsz ilyet, csak a rossz dolgok jutnak eszedbe), akkor érdemes erről elbeszélgetni valakivel, aki jól ismer, akivel megoszthatod ezt a dolgot, talán mond néhány használható ötletet, segít felismerni az okokat, segít meglátni olyan dolgokat, amelyek számodra evidensek.
Jó, ha tudod, általában mi okoz örömet számodra és törekszel arra, legyen erre időd. Ha a mozgás, akkor iktasd be rendszeresen. Ha a társaság, akkor szakíts rá időt. Ha a természet, akkor menj, ahogy csak tudsz. Ilyenkor ősszel vétek kihagyni az erdőt, vétek a hétvégét a lakásban, zárt falak között tölteni. Tán néha még érdemes érte korábban is felkelni, vagy munka után megengedni magunknak egy kis erdőjárást. Ha messze van, akkor legalább egy parkot, egy zöldebb utcát.
Az első legfontosabb dolog, hogy ismerd fel, szükséged van rá, aztán nézz magadba, mi segíthetne rajtad. Legalább egy apró lépést tegyél az ügy érdekében!
Menj a szabadba!
Innen már csak egy további lépés.
De ezt az egy témát, a természetjárást is fejlesztheted tovább, akár plusz mozgással, akár valami kreatív tevékenységgel, valami gyermeki, nosztalgikus emlék előhívásával:
- gyűjthetsz ágakat, bogyókat, terméseket
- fotózhatsz közben
- utána lerajzolhatod, amit láttál
- közben akár futhatsz is, bicajozhatsz, fákat ölelgethetsz, fára mászhatsz
- elhívhatod valamelyik barátodat, akivel régen nem találkoztál
- lefekhetsz a fűbe és nézheted a lombokat, a felhőket
- gyűjthetsz színes őszi leveleket és lepréselheted őket
- romantikázhatsz a pároddal
- stb., a sor folytatható, csak fantázia kérdése.
Ne hagyd ki az ősz szépségeinek élvezetét, engedd meg magadnak!
Légy reziliensebb, légy erősebb, boldogabb, sikeresebb! Kezdd el így, ezzel! Hidd el, működik!
Mert a reziliencia fejleszthető tulajdonság! Ezt is bebizonyították már.
Koskovics Éva – coach
https://www.facebook.com/kokartcoaching/
A szerző további írásai megtalálhatók itt: http://coachco.blog.hu/
