Fiatalok, szépek, van családjuk és mégis boldogtalanok! Hogy lehet ez?

Már harmadik napja figyelek egy fiatal, gyerekes házaspárt a tengerparton, szinte lehetetlen nem észrevenni őket. Szépek, fiatalok, de mindig veszekednek.

Első nap a férfi volt mérges mert a felesége elfelejtett valamit, tegnap az asszonyka veszekedett, mert a férje nem vigyázott a kisfiúkra, a gyerek a tenger felé szaladt és vizes lett a cipője.

Ez a fiatal pár mindig veszekszik valamiért. A kisfiúk 4 éves körüli lehet, ma ott ült a parton és nézte a tengerben fürdőző gyerekeket. Kissé hűvös idő volt, de a gyerekek akkor is belementek a vízbe.

A kisfiún pulóver és dzseki volt, a nyakában egy vékony sál, a fején pedig kapucni.
– Ne menj közel a vízhez – kiabált a gyerek anyja.
– Miért öltözteted olyan vastag ruhába a gyereket, mintha tél lenne? – mérgesen motyogta a gyerek apja.
– Miért bele kéne engedjem a tengerbe amikor 15 fok van? – válaszolt a feleség. Amúgy is beteg gyerekünk van.
– Azért beteg mindig, mondta az apa mert te bundákkal formálod az immunrendszerét.
– Beteg, ha most belemenne a vízbe akkor biztosan megfázna és köhögne. Mész te vele az orvoshoz?
– Betakarjuk teljesen a gyereket, hogy megvédjük a betegségtől, mondta az apa felháborodva, majd felállt odament a gyerekhez, levette róla a vékony sálat és a dzsekit is.
– Add vissza rá – kiabálta a felesége, megint veszekednek. A végén leveszik a gyerekről a pulóvert és dzsekiben marad.

A part felé tartva egy szanatórium mellett kellett eljönnöm, ahol komoly betegségekben szenvedő gyerekeket láttam. A reggeli tornájuk volt éppen, az anyák emelgették a gyerekeik kezeit és lábait, mert ők nem képesek erre.

A tengert csodálva azon gondolkodom, hogy ez a két fiatal akik örökké veszekednek, fel sem fogják, hogy egészséges gyermekük van.
– Azt mondtad, hogy Ciprusra fogunk repülni, motyogott a fiatal asszony aki egy paplant tekert magára. Oda, ahol meleg van és süt a nap. És mi lett a vége? Milyen tengerparti nyaralás ez? Van nálunk két bőrönd vastag ruha.

– Tudod miért történt így? Kérdezte a férje mérgesen, mert ebben az évben ennyit engedhetünk meg magunknak. Otthon akartál maradni vagy gazdagabb férjet szeretnél?
Ügy tűnt, hogy a fiatalasszony fájó pontját érintették az elhangzott szavak. Megtehette volna mindezt csak a házasságkötésükkor megígérte, hogy jóban, rosszban kitart a férje mellet. Ismerek olyan embereket akik soha nem voltak a tengerparton, nem engedhetik meg maguknak anyagilag.

A tengert csodálom és közben azon gondolkozom, hogy ez a két fiatal fel sem fogja azt, hogy mennyire gazdag.
– Fürdőruhában akarok a parton lenni, mert fiatal vagyok és szép. Fotókat akarok a lebarnult testemről. Az élet rövid, elmúlik, suttogja a fiatalasszony majd gyorsan felteszi a napszemüvegét, hogy eltakarja a könnyeit.
– Nem múlik el, nézd kibújt a napocska, csinálok pár fotót rólad. Úgy vagy szép, ahogy vagy. Nézd az emberek úsznak, te miért vagy ebben a vastag ruhában?

– Szél van és fázom, mondta az akaratos fiatalasszony majd betakarózott a paplannal.
– Gyere ide szólítja a férje, majd átöleli és homlokon csókolja őt. A fiatalasszonymérgesen ránt egyet a vállán. Ameddig fiatal és szép addig megengedheti magának.

A tengert nézem és az jár az eszemben, hogy ez a fiatalasszony észre sem veszi, hogy az ő élete szép, szeretve van, van értelme az életének. Úgy gondolja, hogy a boldogság más helyeken van, egy másik tengerparton, egy másik személlyel. Butácska még, túl fiatal.
Közben mellettünk elmegy egy vak nagyapa fekete szemüveget viselve, mégis mosolyog.

Az unokája fogja a kezét és óvatosan vezeti őt. A kislányon látszik, hogy kissé unalmas ez a lassú séta neki, de szereti a nagyapját és mindig figyelmezteti is.
– Vigyázz egy hullám – mondja a kislány.
A nagyapa pedig mintha akarattal csinálná mindig beljebb lép a víz felé, már a felhajtott nadrágja is vizes lett.
– Nagyapa figyelmeztettelek, mondta a kislány.
Én meg megyek és közben mosolygok.
– Anya – szól a kisfiam, ez a nagyapa vak?
– Igen fiam, és nem csak ő.
– Még ki vakok – kérdezi a fiam.

Ismét a fiatalasszony felé néztem aki felállt, hogy ráadja a pulóvert a fiára, mert úgy látta, hogy a gyerek reszket. A férj is odaugrott mérgesen, el kezdték összeszedni a holmijukat, menni készültek.

– Úgy tűnik fiam, hogy sok a vak ember körülöttünk, nem látják világosan a dolgokat.
– Miért csinálják ezt? – kérdezi a fiam.
– Mert nem tudják, hogy vakok.
– De látni fognak egyszer is?
– Remélem, hogy igen fiam, és azt is remélem, hogy nem lesz túl késő.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!