A szeretetről írtak, írnak, és még egészen biztosan rengeteget fognak is írni. Kétségbeesett csönd, hallgatás övezi az érme másik oldalát, azaz a „nem szeretet”-et. És ezt a „nem szeretet”-et gyakran nem veszik észre, vagy éppen összekeverik a „nem” nélküli testvérével. Egy nagy tapasztalattal rendelkező, elismert pszichológus, Anna Kirjanova, pontosan leírta, hogyan lehet megkülönböztetni a „szeretet”-et a „nem szeretet”-től:
A „nem szeretet” az az állapot, amikor nem szabad beavatkozni. Beszélni, nevetni vagy ölelni. Nem szabad beszélni arról, amitől félünk, ami miatt izgulunk. Ez bolondság, nem az, ami miatt izgulunk. Nem szabad kérnünk sem, meg kell értenünk, hogy most nehéz a helyzet. De egyáltalán, miért is van szükség erre?
Nem számíthatsz segítségre sem, a felnőtteknek egyedül kell megbirkózniuk a problémákkal. Még akkor is, ha csak öt évesek. Ez már egy „meglett” kor. És ha harmincöt, az már-már az öregséget jelenti. És már semmi sem öltöztet egy ilyen tiszteletreméltó korban.
A „nem szeretet”-ről beszélünk akkor is, ha nem kifejezetten szidnak, de nem is dicsérnek meg. Mindössze nem vesznek észre. Amikor kényelmetlen egy szeretteddel együtt enni, mert esetleg azt mondhatja, hogy sokat eszel. És az ételt, amit készítettél, és nem fog senki semmit sem mondani. És nem fogja senki észrevenni az erőfeszítéseket, amikor rendezgeted, és vázába helyezed a virágokat.
A „nem szeretet” az, amikor semmi sem szabad. Amikor irritálsz valakit, zavarod, idegesíted, nehezen tűröd, az agyára mész. Ekkor csak ülj le nyugodtan a sarokba, és várd meg, hogy egy sétára invitáljanak. És ne nyafogj, ne siránkozz, ne sírj. Mindössze csendben ülj és várj! Amikor nem közelednek hozzád, de azt mondják: „Te magad tehetsz róla!” – ez is a „nem szeretet”.
De a „nem szeretet” az is, amikor nem adnak neked semmit. Amikor sajnálják rád a pénzt. Ez nem gyűlölet. Sokszor sokkalta rosszabb annál, mert ha gyűlölnek valamit, sokszor azt, például, irigységből teszik. Mert azt el tudod hagyni vagy változtathatsz rajta. De a „nem szeret” csak van. Bár azt mondják: „Igen, szeretlek, csak térj ki az utamból, hagyj ismét magamra!” Ez az igazi „nem szeret”. Amitől meg lehet halni. Különösen az öregek, a gyermekek és kutyák. És a felnőttek, akik védtelenek és érzékenyek.
A „nem szeret” az embert erőtlenné, félszeggé, szorongóvá és csúnyává teszi; attól tart, hogy mindent elront, megakadályoz, megzavar… Hogy nem tud mit tenni; de ha van némi ereje még, érdemes a vándorbotot elővenni. Vagy legalábbis egyértelműen megérteni: ez a „nem szeret”. A szeretet vége.
