Így számolta fel Szingapúr a korrupciót és a bűnözést!

Li Kuang-jao a huszadik század egyik legsikeresebb politikusa. Hivatali ideje alatt Szingapúrból, egy szegény, ázsiai államból, amely két távol-keleti óriás, Malajzia és Indonézia között helyezkedik el, nemcsak Ázsia, hanem az egész világ egyik legfejlettebb országává vált.

Li szingapúri miniszterelnök legfontosabb sikerei közé tartozik a korrupció felszámolása, az igazságügyi reform, a befektetések számára kedvező üzleti környezet kialakítása, a munkanélküliség megszüntetése, az oktatás reformja és az állami tulajdonú vállalatok megteremtése.

A korrupció elleni küzdelem

Szingapúr vezetőjének egyik leghíresebb mondása ez volt: „Ha le akarod küzdeni a korrupciót, akkor készen kell állnod arra, hogy a barátaidat és a családodat is börtönbe küldd.” És valóban, az állam jóléte érdekében Li semmit és senkit sem kímélt. Vesztegetés miatt a bíróság számos minisztert börtönbüntetésre ítélt.

És egyikük a miniszterelnök közeli barátja volt. Li idejében szó sem lehetett „urambátyám” rendszerről! Aki törvényt sértett, az keményen megfizetett érte.

Hogy a kísértés kisebb legyen, a szingapúri tisztviselőknek látványosan megemelték a fizetését. Független média alakult az országban, ami valóban a negyedik hatalmi ág lett. Aztán ez a média mindig ott loholt a tisztviselők, azok rokonai és barátai mögött, állandóan figyelve azok pénzügyeit.

Ha megállapítást nyert, hogy valaki többet költ, mint amennyit keres, akkor az ilyen személy mindent elveszíthetett: nemcsak a munkahelyét, hanem a kiváltságos helyzetét is. Ezen felül a megvesztegethető hivatalnoknak óriási bírságot kellett fizetnie, körülbelül százezer dollárt.

A szigorú büntetés-végrehajtási rendszer

Li Kuang-jao hivatali idejére a kegyetlen jelző nem túlzó. Főleg igaz ez a büntetés-végrehajtási rendszerre. A halálbüntetések száma itt magasabb volt, mint a világ többi részén. Leginkább a drogkereskedők és gyilkosok kapták a legsúlyosabb büntetést. Szingapúrban mind a mai napig van olyan büntetési forma, mint a bottal verés.

Egyébként megjegyezendő, hogy ezt a szingapúri lakosság többsége is támogatja. Ezenkívül jellemzők a törpe városállamra a nagy bírságok és a sokéves letöltendő büntetések kiszabásának rendszere a viszonylag kisebb bűncselekményekért is. Annak érdekében, hogy az országban a rend uralkodjon, kemény intézkedésekre van szükség.

Az ország vonzóvá tétele a külföldi befektetések számára

Li egy óriási problémával szembesült: honnan szerezhet pénzt egy olyan állam, amely még az ivóvizet is exportálni kénytelen? Nincsenek természeti erőforrások, a mezőgazdaság nem fejlett, nincs ipar sem. Külföldi befektetéseket kell keresni. Megjegyezendő, hogy pont ekkor, az 1960-as években zárta be Kína kapuit a külföldi tőke előtt.

Éppen ennek köszönhetően Hongkong, Dél-Korea és Szingapúr hatalmas lehetőséghez jutott, hogy egy ugrással a fejlett államok közé kerüljön. Li Kuang-jao leírta, hogy akkoriban szinte hason csúszva kellett közeledni a nyugati cégek felé, hogy felkeltse a figyelmüket az akkor még szegény és elmaradott távol-keleti államra. Emellett a kis állam mindent megtett annak érdekében, hogy a külföldi cégeknek megérje befektetni a pénzüket. Ez végső soron mindenki számára jövedelmező volt: az olcsó munkaerő a befektetők részére, az állam számára pedig az új munkahelyek teremtése és a befolyó pénz. Nem volt szükség semmilyen kormányzati beavatkozásra.

Az oktatáspolitika

„Nagyon fontos volt, hogy megtanítsuk gyermekeinket arra, hogy gondolkodjanak” – mondta Li Kuang-jao. Fontos feladatának tekintette, hogy felnevelje a szingapúriak egy új generációját, akik önállóan gondolkodnak és hoznak döntéseket. A prioritás olyan szakemberek képzése volt, akik rendelkeznek a megfelelő tudással, amit a modern technológia megkövetel.

Idővel ezek a fiatal szingapúriak átvették a külföldi munkaadók tapasztalatait, és a globális piacon kezdtek versenyezni velük. Nagyon hamar Szingapúr lett az elektronikai cikkek gyártásának egyik fő központja.

Hatékony állami tulajdonú vállalatok létrehozása

A Singapore Airlines volt az első szingapúri székhelyű állami tulajdonú vállalkozás. A legfontosabb feladata létrehozásától fogva az, hogy az utasok a lehető legkényelmesebben jussanak el célállomásukra. Ezért aztán mindent a legkisebb részletességgel dolgoztak ki: az ülésektől a fejhallgatókig. Mára már ez a légitársaság a világ egyik legjobbja.

Li Kuang-jao harminc éves hivatali ideje alatt Szingapúrt a „harmadik világ” egyik országát átváltoztatta a világ egyik legfejlettebb államává. Ez az államférfi az összes ország politikusának példaképe lehetne!


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!