„Igyál vizet abból a forrásból, ahol a ló iszik. Egy ló sosem fog rossz vizet inni.
Ott ágyazz, ahol a kutya alszik.
Edd meg azt a gyümölcsöt, amit megérintett a féreg.
Ültesd a fádat oda, ahol nem fagyott a föld.
Építsd a házad, ahol a kígyó napozik.
Ássa a kútját, ahol a madarak fészket építenek melegben.
Menj aludni és ébredj a csirkékkel, és a nap aranyszemcséjét aratod.
Egyél több zöld zöldséget, és erős lábaid és tartós szíved lesz.
Ússz gyakrabban, és úgy fogod érezni magad a szárazföldön, mint hal a vízben.
Nézd gyakrabban az eget, ne a lábad elé, és a gondolataid tiszták és világosak lesznek.
Hallgass gyakrabban, beszélj kevesebbet, és csend uralkodik a lelkedben, és lelkedben nyugodt és békés lesz a lelked.”
– Szerafim Szarovszkij (1759-1833) minden idők egyik leghíresebb orosz szerzetese.
