Lépésről lépésre süllyedt lefelé… A gazdája nem tudott segíteni rajta, de a fejét tartotta az utolsó pillanatig…

Szép, napos reggel volt. Így kezdődött ez a nem mindennapi történet. Egy Nicole nevű, gyönyörű melbourne-i lány lovagolt a part mentén. Nagyszerű időtöltés volt, mint mindig, és semmi sem utalt arra, hogy hamarosan szerencsétlenség következik be…

A ló, amin lovagolt, az Astra nevet viselte, a szokásos módon engedelmeskedett a gazdájának, vidáman élvezték a reggeli sétát. Ki gondolta volna, hogy valami szörnyű történhet? De aznap reggel semmi sem úgy történt, mint általában… A ló váratlanul megbotlott, a part széle pedig azonnal eltűnt a lába alól, ami miatt ló és lovasa azonnal egy hatalmas mocsárba esett, amiben szépen lassan süllyedtek lefelé…

Halálos ítélet volt ez a ló számára, mert a súlya miatt egyre inkább süllyedt lefelé a fekete ingoványba, és önerőből nem tudott kijutni onnan, mivel a gazdája képtelen volt segíteni neki.

Pedig a lány erejét megfeszítve próbálkozott, mindenképpen meg akarta menteni a lovat. A kilátástalan küzdelem a dágvány ellen estig tartott.

A fekete mocsár azonban mindkettőjüket fokozatosan egyre jobban belepte. Egyre jobban és jobban süllyedtek lefelé a sárba, és végül csak a lány és az állat feje látszódott ki. Nicole törekedett rá, hogy az állat fejét a lehető legmagasabbra tartsa, hogy ezzel akadályozza meg az állat megfulladását.

Viszont Astra, a ló egyre idegesebbé vált, ami hozzájárult ahhoz, hogy gyorsabban süllyedt a fekete dágványba. A lány megpróbálta nyugtatni szeretett lovát, azt mondta neki szeretetteljes szavakkal, hogy minden rendben lesz, de a ló továbbra is rúg-kapálózott, így próbálva kijutni ebből a szörnyű helyzetből. Időközben a mocsár már szinte az orrukig ért, így fennállt a veszélye, hogy mindketten a mocsárba vesznek.

Szerencsére, egy gazda éppen akkor járt arra, és észrevette a bajban lévő   lovast és lovát. Miközben a mentők úton voltak, a gazda odahajtott a traktorával, és azzal próbált Nicole és Astra kétségbeejtő helyzetén segíteni. Végül sikerült kihúznia a pórul járt lovast és a lovat.

Addigra a lány már ájulás közeli állapotba került a kimerültségtől, ezért injekciót kapott az orvosoktól. A ló ereje is végét járta, mire kihúzták ragadós fogságából.

A sérülteket haza vitték. Az eset után nem sokkal Nicole megvette a lovat. Saját maga döntése volt ez. Utána ezt súgta a szeretett hátasa fülébe: „Soha többé nem megyünk erre a szörnyű helyre!”

Ez a történet kitűnő példája annak, mire képes az igazi szeretet! A szeretet és felelősség azokért, amiket megszelídítettünk.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!