Mint mindig, most is tisztelet a kivételnek. Sok városi azonban lenézi a falusiakat, megvető pillantásukkal sújtják azt, aki a földet műveli.
Nagyanyámnak volt egy mondása: „Ha a falusi nem dolgozna, a városi nem enne.” A mai napig is van benne valami. Mára már amit lehetett gépesítettünk, csak kevés dologhoz kell „emberi munka”. De érdekes, hogy mégis egyre többen látogatnak ki a piacokra és keresik a bio termékeket.
A legtöbb városi házi tojást, tejet szeretne vásárolni, na meg olyan gyümölcsöt és zöldséget, amit nem permeteztek. Na de kérem ehhez a falusi ember munkája kell, aki kapál, gazol, vet és arat, öntöz ha szárazság van. Valahogy mégsem becsüljük őket.
A piacokon mindenki alkudozik, de abba senki nem gondol bele, hogy annak a falusi néninek, bácsinak mennyit kellett kapálni, öntözni ahhoz, hogy mi friss bio burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vehessünk. Hányszor kellett lehajolni, hogy kihozhassa a piacra a friss újhagymát, meg paradicsomot, amit mi szívesen eszünk a reggelihez.
A piacokon sokan megvető pillantásokkal köszönik meg a sok szorgos munkát és ha nem sikerül alkudozni, még be is szólnak, azt azonban elfelejtik, ha a falusi nem dolgozna, a mai gépesített világban nem nagyon lenne honnan biot vásároljon a városi.
Lenézik őket, pedig a falusiak sokszor még jobban élnek mint a városiak, sőt vannak közöttük okosabbak is. A földművelést is tanulni kell, ha egy városit kitennénk falura, vajon tudná, mit, mikor és hogyan kell vetni, ültetni? A falusi nénike, bácsika nem biztos, hogy be tudja kapcsolni a klímát és talán a modern kávéfőzővel is bajban lenne, de ők bármikor meg tudják termelni a családnak szükséges élelmiszert.
Vajon mi a fontosabb, hogy minden modern kütyühöz értsen, vagy az, ha szükséges el tudja látni a családját minden finomsággal? Ezek a nénik és bácsik azért dolgoznak, hogy a mi asztalunkra friss kenyér, tej, zöldség és házi csirkehús kerüljön, amitől olyan szép aranyszínű a leves.
