Mikor egy anya szíve megszakad: “Megöregedtem, teher lettem a gyermekemnek, annak akit a világon a legjobban szeretek”…

Valamikor a karjaimban kerested a megnyugvást, az a személy voltam akit a legjobban szerettél, az egyetlen voltam akiben bíztál és az egyetlen személy akire szükséged volt.

Amikor édesanyád voltam, könnyes szemmel rám nézve kérdezted meg tőlem, hogy elhagylak-e valaha is. Pillangót, virágokat és házakat rajzoltál nekem és megígérted, hogy amikor nagy leszel, te fogsz vigyázni rám, úgy ahogyan  én vigyáztam rád ahányszor csak beteg voltál.

Ma már alig nézel rám, idegesít a tehetetlenségem, a szomorú valóság, zavar a jelenlétem az otthonodban, érzem azt, hogy alig várod, hogy elmenjek.

Teher lettem

Gyermekem, ma megértettem, hogy már nem vagyok az a számodra, aki voltam, én már nem érzem azt, hogy az anyád vagyok, hanem azt érzem, hogy teher vagyok a számodra.

Ma megértettem azt, hogy egy anya csak addig anya, ameddig a gyermekének szüksége van rá, de amikor neki van szüksége a gyermekére, akkor teherré válik.

Valamikor én voltam az akinek a karjaiban kerested a megnyugvást, megsimogattad az arcomat a kicsi kezeiddel és azt mondtad, hogy szeretsz engem. Ma már alig nézel rám…

Eltitkoltam volna most is a betegségem, hogy ne terheljelek a bajaimmal, de megöregedtem, már nincs erőm és nem tudom, hogyan viseljem el egyedül a bánatomat. Nem akartam, hogy tudd a fájdalmam, nem akartan, hogy tudd, hogy nem bírom, hogy már nem olyan vagyok mint régen, hogy félek. Azt akartam, hogy biztonságban érezd magad, ne tudj a felnőttek gondjairól, örülj a gyermekkornak, majd a fiatalságodnak és a családodnak.

Eltitkoltam előled a fájdalmamat, a nincstelenséget és a boldogtalanságomat, mert tudtam, hogy eljön az a nap amikor neked is meg lesz a saját bajod, de most amikor azt látom, hogy teher vagyok a gyermekemnek, csak azért imádkozom, hogy egészséges legyél és ne kerüljön sor arra, hogy a gyermekeidtől kelljen függnöd, hogy ne érezd te is azt amit én érzek most.

Az az érzés, hogy teher vagy annak az embernek akit a világon a legjobban szeretsz, akire feláldoztad az egész életed, és oda adtad volna az életed is érte, több fájdalmat okoz, mint bármilyen betegség.

Úgy tűnik, hogy az öregség és a betegség nem csak az erődet és a nyugalmadat veszi el, hanem egyedül is hagy a világban. Bocsáss meg nekem azért amiért most panaszkodom, de senki sem készített fel erre amit ma érzek. Nem volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy egy napon már csak teher leszek a számodra. Bocsájtsd meg nekem azt, hogy sírtam előtted, hogy otthont kerestem a házadban, hogy a lelkemet a lábaid elé tettem! 


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!