Sokféle viszonya lehet az embernek a halálhoz, a gyászhoz, mindenki másként emlékszik elvesztett szeretteire. A különböző megemlékezések, „rituálék” általában segítenek enyhíteni a bennünk lévő fájdalmat, hiányérzetet. Müller Péter most következő sorait mindenkinek ajánljuk, megközelítése ugyanis nem hétköznapi, viszont nagyon elgondolkodtató:
„Szögezzük le: Nincs halál! Nincsenek halottaink sem. Mindenki, igen, mindenki él, csak vannak, akik már nem itt, hanem máshol. Ők már továbbmentek. Elköltöztek. Akit szeretsz, az él. Direkt használtam jelenidőt, ugyanis az igazi szeretet soha nem múlik el. Csak gondolj rá, idézd fel magadban Őt. Ő is ezt fogja tenni, mert ha valódi szeretet van köztetek, összeköt benneteket az Aranyfonál, ami minden biológiai törvényszerűségnél erősebb.
Arra kérlek, ha a szüleidet, vagy nagyszüleidet idézed fel magadban, ne idős emberekként gondolj rájuk, mert ők valójában nem azok. Öregség és elmúlás csak a fizikai világban van, a lélek dimenziójában mindenki fiatal. Te is az vagy legbelül, függetlenül az életkorodtól.
Felesleges Halottak napját „tartani”, mert ilyen nincs, csak Szeretet napja van, amikor a még a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk gondolnak. És hidd el, ők azt gondolják azokról, akik még „itt” vannak: „Szegények, nekik még borzasztó nehéz…”.
A helyzet az, hogy ők is közöttünk vannak! Csak ez a mai, felületes, materialista, „racionális” korszellem akarja elhitetni velünk, hogy a halállal megszűnik létezni az elhunyt személy. De ez nincs így! Lelkünk végtelen úton jár, és nem hal meg. Él, csak nem abban az érzékvilágban, ahol Te és én tartózkodunk. Az egyik könyvem címe: „Halhatatlan szerelem.” – Nem csak a könyv, az egész élet erről szól!
Forrás: mullerpeter.hu
