Paulo Coelho azt írta, hogy „ha van bátorságod búcsút mondani, az élet biztosan új kezdettel jutalmazz meg.
Ez a gondolat futott át az agyamon, amikor az életemre gondoltam, és hatalmas ürességet éreztem belülről. Annyira rosszul, fájdalmasan éreztem magam és olyan hosszú ideig, hogy már nem is reméltem, hogy az alagút végén meglátom a fényt.
Megpróbáltam kideríteni, miért tartok ki a szeretet mellett, ami boldogtalanná tesz. Kétségbeesetten szerettem volna, ha a szeretett emberem megváltozik, hogy újra felkeljen a nap, és újra kiderüljön az ég…
Az az igazság, hogy féltem elengedni. Féltem a gondolattól, hogy soha többé nem találkoznék olyanokkal, mint ő. Megtévesztettem magamat, hogy a mély és erős szerelem összeköt bennünket. De ez nem így volt.
Mérgező szerelem volt, amely elpusztította a lelkem. Megértettem, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre húz engem, tehát az egyetlen megoldás a futás volt, és a lehető leghamarabb.
Tisztában voltam azzal is, hogy nagyon fájdalmas lesz számomra az elválás. Végül is olyan sokat fektettem bele ebbe a kapcsolatba. Mennyi energia, idő, erő. Mindezek után csak nem kellene feladni?! Végül is nem vagyok az a fajta ember, aki csak úgy harc nélkül feladja. Akkor nekem így tűnt. Akkor…
De már sehogy sem tudtam vele maradni. És egyszer csak úgy döntöttem, hogy bátran szembemegyek minden félelmemmel, amely addig megbénította az akaratomat. Úgy döntöttem, hogy nélküle fogok élni. És mint kiderült, ez nem is olyan ijesztő. Sőt, egyáltalán nem félelmetes. Most egyedül vagyok, és őszintén szólva, soha nem voltam ilyen nyugodt a lelkemben. Megtaláltam a békét és a harmóniát legbelül.
Ha te is úgy érzed, hogy semmi sem tart téged a kapcsolatban, akkor lépj ki belőle. Mert sokkal fájdalmasabb, ha olyan emberrel maradsz, akivel semmi közös cél nincs, ezért ne félj távozni. Ne kínozzad magad. Senki sem szolgál rá a könnyeidre.
Végy bátorságot, mert arra nagyon is szükséged lesz az élet ilyen időszakaiban. Tudom, hogy mit érzel. Megértem, milyen fájdalmas. De menj el. Menj előre az életben, és ne is nézz vissza. Bízz az intuícióidban. Végül is régóta motoszkál benned ez a döntés, nem igaz?
Légy bátor az élet újrakezdéséhez. Keress új célokat az életben. Merj újra álmodni. Tedd azt, ami örömet és boldogságot okoz neked. Ne félj, hanem bátran lépj előre!
Ki kellene törnöd ebből a mérgező kapcsolatból, hogy visszaszerezzed önmagad. És hidd el, végül is rá fogsz jönni: megérte. Amikor megszabadulsz mindattól, ami addig az életed minden területét megmérgezte, visszanyered a természetes egyensúlyodat.
Ezért hát ne félj! És ne nézz vissza. A boldogság előtted áll!
