Azzal kelsz, azzal fekszel, nem tudsz szinte semmire koncentrálni – csak ő jár a fejedben. Minden apróság rá emlékeztet. Mikor kilépsz a házból, meglátod a buszmegállót és az jut eszedbe, hogy egy borongós tavaszi napon oda húzódtatok be az eső elől. Vagy a boltban mikor nézelődsz, szembe jön veled a kedvenc csokija. Esetleg a TV-ben elindul az a sorozat, amit anno mindig együtt néztetek. Még a dalok is a szakításról szólnak – sehol sem csendül egy szerelmes dal. A világ szinte ordítja, hogy már nem vagytok együtt.
Máshogy tekintesz a világra, úgy, ahogy eddig még soha. Minden keserű és bús. Képtelen vagy jól érezni magad. Úgy gondolod, hogy még a mosolygásra sem vagy érdemes, mintha azzal valami bűnt követnél el.
Gyászolsz. Elveszítettél valakit, ugyan nem a szó szoros értelmében. Azt hitted, hogy végre megtaláltad a nagy Őt, azonban most el kell fogadnod a tényt, hogy talán mégsem. Ő már nincs az életedben többé.
Ott volt ő, aki mindennap hazavárt, akivel meg tudtad osztani az örömödet és a bánatodat. Aki támogatott mindenben, és segített abban, hogy jobb ember legyél. Reményt adott állandóan. Akkor is hitt benned, amikor már te magad sem.
…és hirtelen eltűnt az életedből. Lehet ő szakított veled, lehet te vele, lehet közös megegyezés volt – teljesen mindegy. A lényegen nem változtat: külön vagytok.
Rengeteg dolgot kipróbálsz, amik segíthetnek abban, hogy tovább lépj. Esetleg másolod azt, amit a filmekben, sorozatokban látsz, könyvekben olvasol. Elmész a barátokkal szórakozni, igyekszel jól érezni magad, ám rájössz, hogy nem megy. Ott tátong benned egy űr és nem tudod, mit kezdj vele.
Miért nem megy olyan könnyen? Mert a való életben nincsen egy kapcsoló, amivel kikapcsolod az érzéseidet. Nem vagyunk robotok.
Nem jön hirtelen, egyik pillanatról a másikra az az érzés, hogy „Igen, túl vagyok rajta!” – ehhez a való életben idő kell. Van, hogy kevesebb, van, hogy több.
Amikor eljön az imént említett pillanat, észre sem fogod venni. Egyszerűen sunyin, a felszín alatt érkezik. Csak azt fogod érezni, hogy elfogadtad, hogy nincs ott.
Egyik este lefekszel aludni, s még mindig hiányolod, hogy nem kaptad meg a téged illető esti csókot. Nem tudsz többé hozzá bújni. Üres az ágyad másik oldala.
Másnap aztán felkelsz és mint egy varázsütés; elmúlt a fájdalom. Úgy érzed, mintha kicseréltek volna. A madarak csiripelnek megint, az ég kék, nem pedig szürke. Sokkal könnyebb mosolyognod.
Ez a pont azonban természetesen fog jönni, nem úgy, hogy rágörcsölsz. Magától érkezik mindenféle erőfeszítés nélkül, akkor, amikor a szíved úgy gondolja.
Lehet nem holnap, lehet nem holnapután, azonban tudd, hogy percről percre egyre jobban leszel. Adj magadnak időt, hisz az az egyetlen, ami segít.
Most engedd meg, hogy szarul érezd magad. Nincsen azzal semmi baj. Ott vagy a gyászidőszak kellős közepén, ahol lenned kell. Minden okkal történik, így az is, hogy most összetörték a szívedet. Tudd, hogy ez nem fog örökké tartani.
Az imént említett madár csicsergős időszak hamarabb megérkezik, mint vártad, csak légy türelemmel. Légy megértő magaddal és ne siettess semmit.
Az idő valóban minden sebet begyógyít. Nyilván marad benned egy heg, azonban egyre halványabb lesz. Szebb lesz a világ.
Hasonló tartalmakat találsz a weboldalunkon: https://luxi.hu
Szeretnélek megkérni, hogy likeold a facebook oldalunkat.
https://www.facebook.com/luximagazin
