Egy igazi nőről szól ez a riport, egy nő, aki levonta a legértékesebb következtetéseket a tapasztalataiból és hibáiból. Ezért most már nem pazarolja magát apróságokra, és nagyra értékeli azt, ami igazán fontos.
Vannak olyan nők, akik már nem félnek. Akiknek már túl késő félni. Félni, hogy nem fognak tetszeni. Nem felelnek meg. Nem tudnak. Nem sikerül nekik. Nem tudnak tortát sütni. Vagy rizses húst készíteni. Helyesen füstös szemet rajzolni.
Nem félnek visszakérdezni. Hogy butának nézik őket. Nyáron is fel tudnak venni valamit. És ősszel is. És ez nem jelent problémát számukra. Az életükben egyre kevesebb probléma akad. Már nem félnek, ha valamit nem tudnak egyenesen megszerezni. Tudják az „elkerülő utakat” a célhoz. Tudják, hogy mi a szép, és hogy az belül van. Nem félnek, hogy megfulladnak úszás közben. Már csak azért sem, mert oly sokáig voltak lent. Nem félnek sírni sem. Legyen ez a bánattól, vagy éppen az örömtől. Mert nevetni ezeken már kiválóan tudnak.
Már túl késő, hogy féljenek az ősz hajszálaktól. Vagy éppen a ráncoktól. Amikből már nem is csak egy van… Amik most már a mosolytól is vannak. Túl késő, hogy féljenek attól, amit mások gondolnak. Mondjuk a kollégáik. Vagy az anyósuk. Vagy az emberek.
Nem érdekli őket, hogy ki van-e mosva. El van-e mosva. Gluténnel vagy anélkül. Azt esznek, amit akarnak. Már nem félnek enni éjszaka sem. És egyáltalán nem is szégyenkeznek emiatt. Tudják, hogy a dohányzás és az ivás nem káros. Káros az, amikor már nem lélegeznek többet. Vagy nem akarnak…
Nekik már minden mindegy. 18:30 vagy 21:00 órakor érkezett-e haza. Ha egyszer szereti. Minek is sietni. A legfontosabb dolog, hogy itt van számára ő. Már nem félnek egyedül lenni sem. Tudják, hogyan kell nem látni azt, aki nem veszi észre őket. Eltávolodni attól, aki eltolja magától őket.
Nekik mindig van mit mondani. De van sok olyan is, amiről tudnak hallgatni is.
Hogy miért kell imádkozni. Minden a szívükből jön. Ők valakinek az érzelmi „levezetőszelepe”. Nem félnek, hogy butának nézik őket. Vagy kövérnek. Vagy vékonynak. Régóta megszűntek mutatkozni valamilyennek. Ők már elkezdtek lenni valamilyenek.
Azt teszik, amit szeretnek. Szeretik azt, aki szereti őket. Azzal alszanak együtt, akivel nem fognak elaludni. Még ha igazán akarják sem.
Egyenesen beszélnek. Nem csűrik-csavarják a dolgokat. Amit csavarnak, azok a fürtök. De azt is csak maguknak. De a tartásuk egyenes. Nem fordítanak figyelmet a bolondokra. A csendre hallgatnak inkább.
Számukra a keserű csokoládé már édes. Tudják, hogy az időt értékelni kell. Reggel. Napközben. És este is. Nem oktatják ki a lányukat. Nem utasítgatják a fiukat. Ők már a saját dolgukkal foglalatoskodnak. Elfoglaltak a saját dolgaikkal. Tudják, hogyan kell egyedül lenni. Egyedül.
Már nem hibáztatják az apát. Szeretik az anyát. Nem félnek meghalni. Egyszerűen azért, mert élnek.
Vannak olyan nők, akik már nem félnek…
