Amikor egy gyermek még nagyon kicsi, a szülőknek sok félelme van a csöppség egészségi állapotával kapcsolatban, és sokan tartanak attól is, hogy nem tudják, hogy pontosan mit akar a baba és mi a baja. De hogyan lehet megérteni a babát szavak nélkül? A szakértők 3 fő módot azonosítanak, amivel a gyermekek a felnőttekkel „beszélgetnek”.
Minden szülő törekszik arra, hogy megtanulja megérteni gyermeke egyedi jeleit, de ez a téma KETKES szerkesztőségének érdeklődését is felkeltette, így utánajártunk, melyek is az általánosságban felállítható szabályok.
A sírásról
A születés utáni első 4 hónapban az újszülött számára a sírás a legfőbb módja az igényei kifejezésére. De hogyan lehet megkülönböztetni az éhség miatt történő sírást a fájdalomtól vagy másoktól?
• Hívó sírás. A gyermek már sokáig egyedül van, azt szeretné, hogy valaki felvegye a karjába. 5–6 másodpercig kiabál, majd körülbelül 20 másodpercig szünetet tart, mintha az eredményre várna. Ha a szülő nem válaszol, akkor ez ciklikusan, többször megismétlődik, amíg a sírás folyamatossá válik.
• Éhes sírás. Elkezdődhet úgy, mint a hívó sírás esetében, de ha a csecsemőt felemelik de nem kap enni, a sírás folytatódik, egészen hisztérikusan sír, a gyermek csóválja a fejét, és cuppogó hangot hallat.
• Sírás, ha valami fáj. Az ilyen sírás monoton, hangos és megszakításoktól mentes, periodikusan hisztérikus kitörések jellemzik, ahogy fájdalom érzése nő. De ha egy gyermek megbetegszik, akkor sírása lehet monoton, de csendes, mivel nincs ereje erős hangokat hallatni.
• Sírás a fiziológiai folyamatok során. Még a felesleges levegő egyszerű kilépése a testből, a vizeletürítés vagy a székletürítés is kezdetben kényelmetlenséget okozhat a gyermekben. Az ilyen sírás a nyafogásra, nyöszörgésre emlékeztet.
• Álmos sírás. Amikor a baba valóban aludni akar, de valamilyen oknál fogva nem tud elaludni, olyan sírást produkál, mintha sértődött lenne, sőt nyafog, és gyakran ásít, továbbá a gyermek a szemét és füleit dörzsölheti.
• Sírás valami egyéb kellemetlenség miatt. Az ilyen sírás meglehetősen ingerelő és szakaszos, gyakran jár forgolódással, a baba izeg-mozog, forgolódik és összegömbölyödik. Ez azt jelenti, hogy ellenőrizni kell a pelenkát, talán kényelmetlen a ruházat, túl meleg, vagy hideg van.
Ezen túlmenően, a kisgyermekek még akkor is sírhatnak, amikor meg akarják változtatni a környezetüket, ha csalódottak vagy egyszerűen csak unatkoznak.
A hangokról
Az ausztrál gyermekorvos, Priscilla Dunsten több mint 20 éve kutatja a korai gyermekkori hangokat (3-4 hónapos életkorig). Különböző nemzetiségű csecsemők ezrei vettek részt kísérleteiben. Priscilla úgy véli, hogy az elsődleges reflex hangok nemzetköziek.
De 4 hónap elteltével a gyermek olyan hangokat ad, amikkel már kommunikálni akar, és kevésbé van köze a fizikai igényeihez. Priscilla megnyitotta a saját iskoláját, melyben arra tanítja az ifjú szülőket, hogy megértsék gyermekeiket. Úgy gondolják, hogy a hangok időben történő felismerésével megakadályozható, hogy a gyermeknek sírnia kelljen.
A főbb hangok ”szótára”:
• „Nya” („nye”) – „Enni kérek!” Ilyen hangot akkor hallunk a gyermektől, amikor a gyermek a nyelvét a szájpadlásához nyomja, amit a szopóreflex generál.
• „E-e” („ei”) – „Most ki fogok törni!” Ez a hang akkor keletkezik, amikor a levegő elhagyja a nyelőcsövet, és a gyermek megpróbálja visszatartani azt.
• „Au” („ou”, „oi”) – „Aludni akarok, fáradt vagyok!” Az ajkait összezárja, vagyis az ásítás első jeleit produkálja, miközben a baba ilyen „fáradtság hangokat” ad.
• „He” – „Ez kényelmetlen számomra!” A kellemetlen tapintási érzések a gyermeket arra késztetik, hogy mozogjanak, „beszéljenek” a kezeikkel és lábaikkal. És amikor a szája nyitva van, akkor ilyen hangokat hallunk.
• „Ieo” („Ieu”) – Gyomorfájás, bélgáz. Amikor a gyermek gyomra felpuffad, az szeretne megszabadulni ettől a fájdalomtól. Megpróbál úgy kilélegezni, hogy ez bekövetkezzen és közben ilyen hangokat ad, amik azonban kissé torzultak, és nyöszörgésszerűek.
A mozgásokról
A testbeszéd nagyon sokat elmond arról, hogy hogyan érzi magát a gyermek.
• Ha a gyermek összegömbölyödik: a 2 hónaposnál fiatalabb gyermekeknél ez a mozgás gyakran fájdalomra és hascsikarásra adott válaszként jelentkezik. Ha a gyermek evés után összekuporodik, így próbálja meg jelezni, hogy evett és jóllakott. Ha gyakran észlelünk ilyen mozgást, miután a baba elfogyasztotta az ételt, ez a reflux jele lehet. 2 hónapnál idősebb gyermekeknél azonban ez a mozgás fáradtságot és rossz hangulatot jelent.
• Ritmikusan forgatja a fejét. Ez az önnyugtatás mozdulata, így tehet a baba lefekvés előtt, vagy amikor ismeretlen emberek társaságában van.
• Megfogja a füleit. A legtöbb esetben ez csak az „önmegismerés” mozdulatsora, a baba megvizsgálja saját magát. Csak akkor kell megmutatni a gyermeket az orvosnak, ha az ilyen mozdulat során sír, illetve az gyakran ismétlődik.
• Ökölbe szorítja a kezét. Ez az éhség jele. Amennyiben ezt látjuk és időben reagálunk, megakadályozhatjuk az „éhes sírást”.
• Maga alá húzza a lábait. A hasi fájdalom, illetve a hascsikarás jele. A gyerek reflexív módon próbálja enyhíteni a fájdalmát.
• Hirtelen kicsapkod a kezével. Az ilyen mozgás azt jelenti, hogy a gyermek megijedt. Valami éles hang, erős fény, vagy a hirtelen ébredés provokálhatja ezt belőle. Ebben az esetben a babát meg kell nyugtatni.
A gyermekorvosok azt tanácsolják a szülőknek, hogy a lehető leggyakrabban beszélgessenek a babával, elmagyarázva és bemutatva mindent körülötte, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy az még nem ért meg semmit az elmondottakból. Ez ugyanis arra serkenti a babát, hogy gyorsan kezdjen el kommunikálni a szeretteivel, eleinte az ő egyéni hangjaival és mozdulataival, és jobban fejlődjön. Kívánunk minden szülőnek problémamentes, kölcsönös megértést!
