Amikor van egy luxusautód, szép ruháid, egy drága házad akkor úgy érzed, hogy te sokkal különb vagy mint egy másik ember, akinek nincsenek ilyen dolgai.
Figyeled a körülötted élő embereket pl. a szomszédodat akinek egy olcsóbb autója van és biztos vagy abban, hogy te jobb vagy nála, nagyobb a fizetésed is, te azért vagy gazdag a szomszédod meg szegény.
Elgondolkodtál már azon, hogy a szomszédod azt hiszi rólad, hogy te egy különleges ember vagy, mert neked luxusautód van. Ez a gondolat melengeti a szívedet ezért fontosnak érzed magad, főleg akkor amikor elmész a szomszédod mellett vagy amikor éppen úton vagy és körülötted olcsóbb autók vannak.
Ha pedig a szomszédodnak egy drágább autója van, mint a tied, ez nagyon zavar téged, csökken a magad iránti tisztelet érzése. Ez a probléma nem csak az autók összehasonlításánál áll fenn, hanem más dolgokra is érvényes.
Amikor a környezetedben lévő ember egyikének van valamije, ami neked nincs akkor kisebbségi komplexusod lesz, amikor pedig neked van valami olyan drága dolgod, ami a másiknak nincs, sokkal különbnek érzed magad nála. Ettől függ a boldogságod is.
Charles de Montesquieu író, filozófus valamikor azt mondta – ha azt akarnánk, hogy boldogok legyünk, akkor nagyon könnyen megvalósíthatnánk ezt a dolgot, de mi azt akarjuk, hogy boldogabbak legyünk mint a másik ember, ez pedig szinte lehetetlen, mert mindig azt gondoljuk, hogy mások boldogabbak mint mi. A mesterséges boldogság érzésekor az emberek függővé vállnak, mindenképpen meg akarják őrizni a felsőbbrendű pozíciójukat a körülöttük lévő emberekkel szemben. Vásárolnak egy új telefont, kicserélik az autójukat, drága ruhákba járnak, új és drága bútorokat vásárolnak azért, ha majd vendégeik lesznek, akkor mindenki csodálja őket. Ilyenkor még drága parfümöket is használnak.
Ha azt vesszük figyelembe, hogy csak egy parfüm mennyire drága lehet, akkor máris rájövünk arra, hogy néha az arrogáns embereknek komoly adóságaik lehetnek.
Ebben az esetben egyes emberek akik a boldogságot keresik azt gondolják, hogy ők nem süllyedhetnek le arra a szintre, amin az emberek többsége él, és ezért képesek bármit megfizetni.
Ezeknek az embereknek az élete hazugság, mert odáig jutnak, hogy nem csak a körülöttük lévőknek hazudnak, hanem saját maguknak is. Ők tényleg elhiszik azt magukról, hogy különbek mint mások és nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy ennek az eredménye egy nagyobb adóság, amelyet egész életükben fizetniük kell.
Egy bizonyos idő elteltével nem könnyű mindig új dolgokat venni, ilyenkor depresszióba esnek. Ugyanakkor mindenkit hibáztatnak, a nehéz életet, az ismerősöket, a tanárokat, a rendszert. Az egyetlen személy aki soha nem hibás, az csak ők saját maguk. Mit is akartak ezek az emberek tulajdonképpen? Ők azt akarták, hogy különbek legyenek mint a többi ember és azt, hogy jómódban éljenek. Hogyan is lehetnének ők hibásak, azért mert ilyen helyzetbe kerültek?
Tanulságként érdemes elolvasni Henry Ford néhány szavát:
„Nem kell egy luxushotelben lennem, mert nem látom semmi értelmét annak, hogy többet fizessek bizonyos dolgokért. Bárhol leszek, mindig Henry Ford maradok. Nem látom a különbséget egy drága és egy olcsóbb hotel között, mert egy olcsóbb hotelben is tudok olyan jól pihenni mint egy drágában. Ez a kabát ami rajtam van még az apámé volt, de nem számít mert én így is Henry Ford vagyok. A fiam még túl fiatal, nincs tapasztalata ezért attól fél, hogy mit szólnak majd az emberek, ha ő egy olcsó hotelben fog lakni. Engem nem érdekel mit gondolnak rólam mások, mert tisztában vagyok a saját értékeimmel. Azért lettem gazdag, mert meg tudom számolni a pénzt és meg tudom különböztetni a valódi értékeket, a téves értékektől.”