Habár a térdízületi problémák a korai szakaszban általában gyógyszeres kezeléssel vagy fizikoterápiás módszerekkel is orvosolhatóak, súlyosabb esetben sokszor már csak a sebészeti beavatkozás jelenthet megoldást. A térdprotézis beültetésével megszüntethetőek az ízületi panaszok, és teljesen visszaállítható a térd normál mozgástartománya és fájdalommentes használata. De milyen esetekben szükséges elvégeztetni a térdprotézisműtétet? És hogyan készüljünk fel az operációra a mielőbbi, sikeres rehabilitáció érdekében? Cikkünkben ezeket járjuk körül.
Milyen esetekben szükséges a térdprotézis beültetése?
A térdprotézis beültetése hatékony módszer a fájdalom enyhítésére, a mobilitás helyreállítására és az életminőség javítására olyan tartós és súlyos térdízületi problémák esetén, amelyeknél a konzervatív kezelési módszerek, mint például a gyógyszerek, a fizikoterápia vagy az ízületi injekciók már nem tudnak elégséges javulást elérni.
Térdprotézisműtétre az esetek túlnyomó többségében az időskori térdízületi porckopás vagy más néven artrózis miatt kerül sor. Ritkább esetben egyéb térdízületi megbetegedések, így például autoimmun eredetű reumatoid artritisz vagy akár a térdízületet érintő daganatos elváltozások is szükségessé tehetik a műtéti eljárást. Ezen felül, ha a térdet érintő baleseti vagy sportsérülések nem gyógyulnak megfelelően, vagy hosszabb távon porckopáshoz vezetnek, szintén a protézis beültetése az egyik lehetséges kezelési metódus.
Hogyan alakul ki a térdízületi artrózis?
A térdízületi porckopás fokozatosan alakul ki, amikor az ízületi porc, amely a csontok közötti vékony, sima réteget alkotja, elkezd kopni vagy lebomlik. Ez általában a hosszú távú túlzott terhelés, a túlsúly, az ízületi sérülések, a genetikai hajlam vagy az ízületi gyulladás következtében történik. A porcvesztés fájdalommal, merevséggel és mozgáskorlátozottsággal jár, ami megnehezítheti a mindennapi tevékenységek elvégzését, ezáltal pedig jelentősen befolyásolja az érintettek életminőségét.
A tünetek észlelésekor ajánlott mielőbb ortopéd szakorvoshoz fordulni, aki a pontos diagnózis tükrében meghatározza az adekvát terápiás módszert. A kezelés célja a tünetek enyhítése és a térdfunkciók helyreállítása – ehhez enyhe vagy közepes fokú károsodás esetén elegendőek lehetnek a konzervatív (nem műtéti) módszerek, előrehaladott állapotban azonban már csakis a térdprotézis beültetése jelenthet hosszú távú megoldást.
A térdprotézis fajtái
A térdprotéziseknek több fajtája is létezik – hogy ezek közül melyik beültetésére van szükség, azt minden esetben az ortopéd szakorvosi diagnózis határozza meg a tünetek és az egyéni körülmények tükrében.
- A leggyakoribb típus a teljes térdprotézis, amelynek beültetése során az elkopott ízfelszínek, valamint – ha szükséges – a térdízületet stabilizáló elülső és hátsó keresztszalagok is eltávolításra kerülnek. A combcsont és a sípcsonti közötti ízületek helyett fém komponensek kerülnek beültetésre, egyedi megítélés alapján cementes vagy cement nélküli rögzítéssel.
- Az unicondylaris térdprotézis, vagy más néven szánkó protézis csak az ízület egy részének cseréjét jelenti. Általában akkor alkalmazzák, amikor az ízületi porckopás csak az egyik oldalon jelentkezik a térdízületben. Ezzel az eljárással tengelykorrekció is végezhető, és bizonyos esetekben a szalagfunkció is helyreállítható.
- A fenti két típusnál ritkábban kerül beültetésre a térdkalácsízületi protézis (patellofemoralis), amely egy műanyag és fém komponenseket is tartalmazó, speciális implantátum, a szánkó protézishez hasonlóan szintén csak részleges protézis. A beültetés során a sérült térdkalácsízületet eltávolítják, és helyette egy műanyag gombot (patellát) helyeznek be, amelyre fém felszín kerül. Ez lehetővé teszi a térdkalács sima mozgását az ízületi felületeken, csökkentve ezzel a fájdalmat és helyreállítva a stabilitást.
Hogyan készüljünk a térdprotézisműtétre?
Ahhoz, hogy a térdprotézis-beültetés sikeres legyen, fontos a megfelelő felkészülés is. A műtétet megelőzően kötelező bizonyos vizsgálatokat elvégeztetni (laborvizsgálat, góckutatás, aneszteziológiai konzultáció). Amennyiben ezek során bármilyen probléma felmerül, arról a páciensnek mielőbb tájékoztatnia kell az ortopéd szakorvost, hiszen ezek befolyásolhatják a műtét menetét, valamint azt azt követő rehabilitációs folyamatokat is.
A fizikális felkészülés részeként fontos odafigyelni a testsúlyra, hiszen a túlsúly műtéti kockázatot jelenthet. Ennek elkerülése érdekében a szakorvos diétát javasolhat a páciensnek. Lényeges emellett a hidratáltság is, ezért a beavatkozás előtt különösen figyeljünk a megfelelő folyadékbevitelre, fogyasszunk naponta legalább 2-3 liter vizet! Lehetőség szerint kerüljük a dohányzást, valamint az alkohol- és koffeinfogyasztást mind a műtét előtt, mind a rehabilitáció időszakában, hiszen ez fontos szerepet játszhat a mielőbbi gyógyulásban!
Szintén a regenerációt segíti a műtét előtti felkészítő gyógytorna is, amely olyan speciális gyakorlatokat és mobilizációs technikákat foglal magában, amelyek erősítik a térdízületet körülvevő izmokat, javítják a mozgástartományt és fokozzák az izomtónust. Ezáltal a gyógytorna előkészíti a térdet a műtét utáni gyógyulásra, és felgyorsítja az izmok regenerálódását.
Műtét utáni rehabilitáció
A rehabilitáció ütemét számos tényező befolyásolhatja – így a protézis típusa vagy éppen a páciens életkora is. A mielőbbi, sikeres gyógyulás érdekében azonban minden esetben kulcsfontosságú az érintett térd műtétet követő korai funkcionális kezelése.
Ennek részeként már a kórházban megkezdődik a gyógytorna, amint ezt az orvos engedélyezi – ez általában már a műtétet követő első napon megtörténik. A szakképzett gyógytornász által irányított rehabilitációs gyakorlatok általában a passzív mozgásokra, például a láb hajlítására és nyújtására korlátozódnak. A fizioterapeuta segít az adott gyakorlatok végzésében, és fokozatosan növeli a terhelést és a mozgástartományt. A rehabilitáció során a térdet körülvevő izmok erősítése és az egyensúly fejlesztése is fontos, ez ugyanis segít a stabilitás javításában és a térdízület teljes funkciójának helyreállításában.
A páciensnek ezután otthon is folytatnia kell a rehabilitációs gyakorlatokat, amihez a szakorvos és a fizioterapeuta tanácsokat ad. Az orvos emellett kontrollvizsgálatokat is végez a műtét után, hogy nyomon kövesse a gyógyulást és szükség esetén módosítsa a rehabilitációs programot.
A rendszeres gyakorlatok, a megfelelő pihenés és az orvosi utasítások betartása mind nagyon fontosak, hiszen ezek együttesen segíthetnek a sikeres rehabilitációban és a térdízület teljes funkcionalitásának visszaszerzésében.
