A gyermekkori szeretethiány pótolhatatlan veszteség

A WMN.hu oldalán jelent meg egy írás, ami azt taglalja, hogy milyen hatásai lehetnek annak, ha egy gyermek nem kap elég szeretetet. Sebestyén Eszter pszichológus véleménye szerint a szülői szeretet soha, semmivel nem pótolható. Bár a hiány okozta fájdalom később (sok munkával) csökkenthető, de ha valaki nem kapta meg a szükséges törődést akkor, amikor egész későbbi élete megalapozásra került, akkor sajnos olyan hátrányt szenvedett el, amit teljes mértékben sosem fog tudni behozni.

Azok, akik így nőttek fel, felnőttként jó eséllyel fognak küzdeni önbecsülési problémákkal, az átlagnál gyengébb lesz az érdekérvényesítési képességük, és nehezükre fog esni szeretni saját magukat. A szakemberek rávilágítottak egy nagyon szomorú tendenciára: Azok, akik gyerekként sok lelki és/vagy fizikai bántalmazást szenvednek el, felnőttként öntudatlanul is bántalmazó kapcsolatot fognak keresni, vonzani magukhoz, ugyanis ez az ismerős, otthonos a számukra.

Egy gyermek számára a szülő egy tükör: Saját magát látja benne. Aki nem kap elég szeretetet, az egy szeretetre nem méltó valakit lát viszont, ezáltal pedig erősen sérül az énképe. Akit pedig sokat bántalmaztak, egy idő után saját magát is bántani fogja, akár fizikailag (pl. vagdosás), de ami sokkal elterjedtebb: lelkileg. Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embert, aki folyton önmagát ostorozza, vagy irreális célokat tűz ki maga elé, ami miatt folyamatosan kudarcokat él meg. Sajnos ez manapság nagyon gyakori jelenség.

A szeretethiányos emberek problémái a hozzájuk közel állókra is kihatnak. Ezek az emberek sokszor másokkal próbálják meg a bennük lévő űrt pótolni, erre azonban sajnos senki sem képes. Gyakori a szeretetéhség, ami teljesen eluralkodhat baráti és párkapcsolatokon is, ez viszont idővel teljesen megmérgezi ezeket a viszonyokat. A mondás tehát igaz:

Aki saját magát nem szereti, azt mások sem fogják szeretni.

Ahogyan Örkény írta: “Akit semmibe vesznek, semmivé válik”. A gyermekek személyiségébe beleépülnek azok a dolgok, amiket sokszor hallanak. Aki dicséretet, elismerést, bátorítást kap otthon, az jónak fogja látni magát, akit szidnak és becsmérelnek, az pedig ezt teszi magáévá. Például ha egy kislány azt hallja otthon, hogy milyen szép, akkor elhiszi ezt, és ki fog virulni, még akkor is, ha elfogulatlanul nézve nem tartozik a legelőnyösebb külsejűek közé.

Rosszul bánni nem csak úgy lehet egy gyerekkel, ha bántalmazzák, vagy nem táplálják rendesen, esetleg megalázzák, vagy elhanyagolják, hanem például túlféltéssel is.

A mindentől való megóvás amellett, hogy értékes tapasztalatoktól fosztja meg a gyereket, kontraproduktívan is hat. De a rossz bánásmód leggyakrabban előforduló formája az énkép eltorzítása, annak elhitetése, hogy a gyermek nem szerethető, nem elég jó. A szülő azzal teheti legtöbbet gyermekéért, ha megalapozza önbecsülését azzal, hogy tiszta szívéből szereti őt.

Sebestyén Eszter pszichológus írása a témáról ide kattintva olvasható el.


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!