A mi gyermekkorunk még más volt, télen szánkóztunk, hógolyóztunk, boldogok voltunk

Ahogy telnek az évek úgy változik a világ, az emberek, az életünk, ezért is igaz az a mondás, hogy az életben egyetlen dolog van ami állandó, a változás.

Amikor én gyerek voltam akkor még igazi telek voltak, alig vártuk a téli szünetet, szinte egész nap kint voltunk. Volt olyan év amikor már novemberben beköszöntött az igazi tél, nagyon örültünk neki. Reggel legkésőbb 7 órakor ébredtünk, készültünk az iskolába, bizony akkoriban még gyalog jártunk, az a diák aki messze lakott az iskolától villamossal vagy busszal járt.

Az iskolában fegyelem volt, megadtuk a tiszteletet a tanítóknak, tanároknak. Amikor véget értek a tanítási órák csapatokba verődve indultunk haza, az úton csúszkáltunk, hógolyóztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Amikor hazaértünk megebédeltünk, gyorsan megírtuk a leckét, megtanultuk amit kellett és mentünk játszani.

Van otthon banán és keksz? Kattints ide és nézd meg ezt a videót, hogyan készül az egyik legegyszerűbb sütés nélküli sütemény!

A tömbházak körül minden délután gyerekzsivaj hallatszott, télen hógolyóztunk, csúszkáltunk, szánkóztunk és jégcsapot nyalogattunk. A szüleink dolgoztak, sokat voltunk egyedül, de tudtunk vigyázni magunkra. Akkor még nem volt okostelefon, sem más fajta kütyü, a tehetősebb embereknek volt vezetékes telefonja.

Mi még tudtunk igazi játékokkal játszani, a televíziót is csak este néztük, vagy vasárnap délelőtt. A mi időnkben még gyakran hatnapos volt a munkahét, volt amikor szombaton is jártunk iskolába, de ez akkor természetes volt. Amikor eljött az utolsó tanítási nap és megkaptuk a téli szünetet aki tehette az vidékre ment a nagyszülőkhöz. Az volt csak az igazi vakáció!

A nagymamám már várt minket, friss kemencében sült kenyérrel és más házi finomságokkal. A finom ételtől és a kiadós alvástól szinte újjá születtünk. Reggeli után öltöztünk és kifelé az udvarra, az utcára, a mezőre kinek mi volt közelebb és, hol volt több gyerek. Az itteni gyerekekkel csak vakációban találkoztunk, de jól megértettük egymást. Reggeltől estig együtt játszottunk, csak akkor mentünk be amikor behívtak enni. Télen a friss, ropogós hóban hemperegtünk, hógolyóztunk, a domboldalon szánkóztunk, mire eljött az este kipirulva, vizesen mentünk be. Forró teát ittunk, pirítós kenyeret ettünk zsírral vagy azzal ami volt a nagyszülőknek otthon, majd gyors mosakodás és lefeküdtünk a jól befűtött szobában. Egészségesek és boldogok voltunk, szép gyerekkorunk volt, rengeteget játszottunk. Sajnos a mai gyerekek már el sem tudják képzelni, milyen is volt a mi gyerekkorunk.