Kinga 35 éves és állandóan arra panaszkodik, hogy nem jó a kapcsolata a sógornőjével.
Amikor a férjemmel összeházasodtunk, kibéreltünk egy lakást ahol nagyon jól éreztük magunkat. A férjem húga soha nem látogatott meg bennünket, mi rendszeresen jártunk anyósomhoz, aki együtt lakott a sógornőmmel egy kétszobás lakásban. Megkérdeztem a férjemtől, hogy a sógornőm miért nem jön hozzánk soha vendégségbe, mire a férjem különböző kifogásokkal válaszolt a kérdésemre.
– Mária nem szeret ide – oda járni vendégségbe, de amúgy ő egy jó lány. Én úgy értettem és éreztem, hogy a sógornőm első perctől kezdve nem szeretett engem, mindig úgy viselkedett mintha nem is léteznék. Amikor az anyósomhoz mentünk vendégségbe akkor a sógornőm csak a férjemet üdvözölte, engem észre sem vett.
– Szervusz András, vedd le a cipőd és foglalj helyet, most megetetünk téged, mondta a sógornőm a férjemnek. Én csak hallgattam és vártam, próbáltam nem észrevenni minden apróságot. Mind a ketten dolgoztunk, a férjem és én is, arról álmodoztunk, hogy egyszer saját lakásunk lesz, nem kell albérletben laknunk, azt csinálhatunk az otthonunkban amit csak szeretnénk.
Ugyanakkor a munkánk mellett a férjem nagymamáját is gondoztuk, bevásároltunk neki, kivettük a gyógyszereit, a férjem pedig autóval vitte orvoshoz amikor csak kellett. Három évig gondoztuk a nagymamát, ez idő alatt a sógornőm soha nem látogatta meg. A nagymama a lakását a férjemre hagyta.
Egy garzonban lakott egy régi társasházban, ahol semmi nem volt felújítva. A sógornőm nem tudta elfogadni, hogy a férjemre hagyta a lakását. Végül a lakás a miénk maradt, mi pedig úgy döntöttünk, hogy eladjuk, gyűjtünk még egy kis pénzt és veszünk egy 2 szobás lakást, egy új tömbházban. A tömbház építés alatt volt, így fél évet kellett rá várnunk, míg beköltözhettünk.
A férjem úgy gondolta, hogy ez idő alatt lakhatnánk az anyósomnál és a sógornőmnél. – Ne költsünk albérletre mondta a férjem, inkább gyűjtsük a pénzt a bútorokra, az új lakásban. Beleegyeztem, hiszen én is azt akartam, hogy minél hamarabb a saját otthonunkban lakhassunk. A sógornőm nagyon elégedetlen volt, állandóan csak panaszkodott. Tudtam, hogy az ottlétünk zavarja őt, ezért igyekeztem segíteni anyósomnak mindenben. Levittem a szemetet, takarítottam, felmostam, bevásároltam mindenkinek.
Mindig arra törekedtem, hogy ne akkor főzzek, amikor az anyósomnak is szüksége van a konyhára, de ha megkért akkor főztem. A sógornőm aki semmit nem csinált otthon, még rondábban viselkedett velem.
– Mit csinálsz, kérdezte miközben én főztem. Anyám soha nem főzte ebben az edényben a krumplit. A te házadban majd játszhatod a háziasszonyt, mondta mérgesen.
Az anyósom rendesen viselkedett velem, soha nem kritizált. Az a fél év egy örökkévalóság volt a számomra, segítettem amit csak tudtam és nem válaszoltam a sógornőm sértő szavaira, csak tűrtem és hallgattam. Végre eljött a várva várt nap, amikor beköltözhettünk a saját otthonunkba, én akkor már négy hónapos terhes voltam.
Miután elköltöztünk, a sógornőm egyszer sem hívott fel minket, amikor megszületett a baba, még csak látogatóba se jött el. Anyósommal tartjuk a kapcsolatot, de csak akkor megyünk hozzá, mikor a sógornőm nincs otthon.
