Találkoztam egy olyan módszerrel és két olyan emberrel, akik segítettek meglátnom a fától az erdőt, segítettek kiigazodni saját kusza gondolataim és néha egymásnak ellentmondó terveim között.
Saját dolgainkra a saját válaszok adhatnak megoldást. De az igazi válasz megtalálása nem könnyű, nem egyszerű feladat. Ilyenkor lehet jó segítség például egy ilyen módszer. Nézzünk rá a saját fáinkra: az enyémek például segítettek ráébredni arra, merre tovább, tisztázták bennem, hogy nem kell siettetnem a dolgokat. Olyan izgalmas volt maga a folyamat, hogy éreztem, ezzel nekem még dolgom van, kíváncsi vagyok arra, ők hogy találták ki, hogy jutottak idáig, hogy született meg a Tree Vision?
Izgalmasan hangzott az ajánló szöveg, miszerint:
„Ha nyomaszt egy probléma, amelynek lényegét nem tudod megragadni, netán nem tudsz kiigazodni az aktuális élethelyzetedben, akkor ez a módszer neked szól! Mert amit nem tudsz szavakba önteni, azt talán le tudod rajzolni! És ehhez még az sem szükséges, hogy fejlett rajzkészséggel rendelkezz… A coaching folyamat során munkára fogjuk a jobb agyféltekédet, és a saját kérdéseidre a saját válaszaidat segítünk megtalálni.„
Kiderült, mindebbe bekapcsolódik valaki, aki több éve elvesztette a látását, ám pontosan ez teszi számára lehetővé, hogy olyasmit is meglásson, ami elkerüli a látók figyelmét. Az alábbi interjúban többet megtudhatsz a TreeVision módszerről és a módszer két kidolgozója, Koskovics Éva és Tábor István coach szemléletmódjáról.
Hogyan találkoztatok, hogyan kapcsolódott össze a coaching karrieretek?
T. I.: Együtt kezdtük Wiesner Edit coaching tanfolyamát, és együtt végeztük el a teljes képzést. Azt vettük észre, hogy a hozzászólásaink, véleményeink sokszor ugyanabba az irányba mutatnak, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy menet közben egyre jobban összeismerkedtünk, összebarátkoztunk.
K. É.: Az összhang jelentős részben annak köszönhető, hogy mindketten az üzleti szférából, a vállalati szektorból érkeztünk: István vegyészdoktor, és marketing területen dolgozott nemzetközi cégeknél, nekem az eredeti végzettségem közgazdász, és hosszú ideig dolgoztam tanácsadói vonalon. Együtt végeztük el a különböző képzési szinteket a coacing alapképzéstől kezdve a vezetői és business coachingon át a team coaching tanfolyamig, és mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy egy rugóra jár az agyunk, sőt, egymást is inspirálni tudjuk.
T. I.: A hasonló szakmai háttér és közös gondolkodás mellett fontos kapocs közöttünk az empátiára való képességünk, mind a kollégák, mind a beosztottak iránt, és ez coach-ként mindkettőnk működését meghatározza.
Ha jól tudom, már a képzésen megalkottatok együtt egy coaching eszközt…
K. É.: A vezetőfejlesztés-képzésen azt a feladatot kaptuk, hogy tervezzünk meg egy saját coaching eszközt. Addigra már sok tudás gyűlt össze a fejünkben a coachingról, annak folyamatáról, eszközeiről. Istvánnal együtt kezdtünk el dolgozni a feladaton, és mivel mindketten vizuális típusúak vagyunk (bár lehet, hogy ez furán hangzik, mivel István látásvesztett, de valójában ettől ő még tényleg az), úgy döntöttünk, a rajzolást helyezzük a középpontba, hogy intenzív munkára fogjuk a jobb agyféltekét. Azért választottuk a fát témaként, mert ez az egyik legalapvetőbb szimbólum, egyúttal kedvelt motívum, megoldható feladat rajzoláskor. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy nem a jól ismert pszichológiai fatesztről van szó – a TreeVision teljesen más.
T. I.: A legtöbb tudományos ágazatban kedvelik a mozaikszavakat. A TreeVision is egy mozaikszó, amelyben az alábbi szavak – és tartalmak – rejlenek: target (cél), roots (gyökerek), energy (energia), elevation (emelkedés), vision (vízió), individuals (egyének), sensitivity (érzékenység), identification (azonosulás), options (lehetőségek), needs (szükségletek). Az ötlet váza nagyon gyorsan összeállt, egymás megkezdett mondatát folytatva találtuk ki a fő folyamatot. Aztán az elmúlt 4-5 évben a további tapasztalatok és visszajelzések alapján finomítottuk. Benne vannak az élményeink, a tudásunk, no meg az is, hogy el mertük engedni a fantáziánkat.
K. É.: Amikor ismertettük a módszert a képzés résztvevőivel, az egész csoport szájtátva figyelt, és Edit, a mesterünk így reagált: „Amerikában az ilyen ötletekből könyvet írnának.” Éreztük, hogy ott és akkor valami nagyon összeállt, valami jó született.
Milyen típusú problémákra lehet legjobban használni a TreeVisiont?
T. I.: Függetlenül az eredeti kérdésfeltevéstől, az, ahogyan az ügyfél lerajzolja a fát, fontos dolgokat tükröz vissza magáról és a helyzetéről. A lerajzolt kép szinte megcsiklandozza benne azokat a kérdéseket, amelyek a legfontosabbak, és amelyekkel talán addig nem foglalkozott behatóan, mert nem figyelt oda rájuk. A fából elágazó kérdések mutatják meg a fejlődés útját.
K. É.: A TreeVision egyénileg is fontos felismeréseket nyújt, csapatban alkalmazva azonban megsokszorozódik a hatása. KKV-khoz vittük eddig leginkább, de fiatalokból álló csoportokban is nagyon hatásos volt. Az egymásra való reagálások, egymásnak nyújtott visszatükrözések és inspirációk új megvilágításba helyezhetnek egy-egy helyzetet. Emellett, mint már mondtam, ez egy olyan eszköz, amely erőteljesen munkára fogja a jobb agyféltekét. Ez már a rajzolás folyamatában megvalósul, majd a megbeszélés során arra is rákérdezünk, hogy az ügyfél hol érez egy-egy benyomást a testében (ezt fejezi ki a mozaikszóban a sensitivity).
Mindehhez hozzáad az, hogy István nem lát. Ezért megkéri az ügyfelet, hogy meséljen a fájáról. Más esetekben én magam kezdem mesélni Istvánnak: „Képzeld el, nagyon érdekes ez a fa, mert…” Abból, ahogyan szavakkal leírom, amit a képen látok, és ily módon szinte kihangosítom az egyes részeit, gyakran mi is és az ügyfél is új dolgokra csodálkozunk rá, új összefüggéseket látunk át, amelyek mélyen igazak. Az, hogy miért úgy rajzolta a fát, ahogyan, és hogy melyek az érdekes, nem átlagos részek rajta, például egy lombtalan korona, egy ferde, vagy épp belső odúkkal tarkított fatörzs, egészen mély sajátosságokat fejez ki. S az ügyfél olyasmiket mondhat ki mindezek alapján, amiket korábban soha… Sokkal többet lehet így megtudni egy-egy helyzetről, mint egy kérdőívvel vagy egy strukturált interjúval.
István, annak ellenére, hogy nem látsz, hogyan tudsz egy vizuális eszközzel dolgozni?
T. I.: Világéletemben vizuális típus voltam. Tíz éve áll fenn a látáshiányom, és a coaching során sok minden kirajzolódik számomra a válaszadó hangjából, illetve a válaszadás dinamikájából. A kérdéseimre az ügyfelek nagyon pontosan le tudják írni a fájukat, és – ahogy Éva mondta – a kérdéseimen keresztül csodálkoznak rá a rajzukra. Például meg szoktam kérdezni, milyen a gyökere? „Nincsen gyökere… hmm…” Ebből indul a diskurzus…
K. É.: Sokszor az ügyfél testbeszédét is kihangosítom Istvánnak. Ez a résztvevőnek is tükör, hiszen nem látja magát kívülről, és nem veszi észre, hogy görnyedten ül, vagy hogy ökölbe szorítja a kezét. Ezt kiegészítve István az ügyfél hangsúlyaiból, az időnként beálló csendből olvas ki fontos dolgokat, és láttatja őket velünk, látókkal.
Az, hogy nemzetközi céges közegből érkeztetek, mivel gazdagítja a coaching munkátokat?
T. I.: 35-40 évet töltöttem ebben a közegben. Mindez sok tapasztalatot adott számomra a teamekben jelen lévő különféle viszonyokról, a problémakörökről és megoldásokról. Ezt a tudást kapcsolom össze a helyzetekben felmerülő megérzéseimmel. Egy ízben egy néhány fős kiscsoporttal dolgoztunk együtt, és azt éreztem, hogy van köztük egy kakukktojás. Erről nem beszéltünk, illetve nem kerültek szóba ezzel kapcsolatban célirányos kérdések, ám amikor 3-4 nap múlva visszajelző beszélgetést tartottunk erről az alkalomról, a vezető elmondta, hogy előző nap felmondott ez a kolléga. Hozzátette, hogy nem tudja, miért mondott fel éppen a coaching alkalom után, ő már több éve fontolgatta, hogy megválna tőle, csak várt vele. Ez olyan fejlemény volt, amely elégedettséget hozott mindkét félnek (beszéltem azzal az illetővel is, aki felmondott, és ő is ezt jelezte vissza). Az élet minden területén kioldhatunk gátlásokat, beszorult érzéseket és ki nem mondott kérdéseket.
K. É.: Ahány cég, annyi céges kultúra. A nemzetközi cégek – amellett, hogy esetenként sok negatívum is elmondható róluk – ezen a téren előrébb járnak, mert tisztában vannak azzal, hogy igazi teljesítmény ott várható el, ahol az emberek jól érzik magukat. A hazai KKV-szektorban ez a szemlélet még ritkábban érvényesül, pedig tapasztalataink szerint a javuláshoz elegendő lehet annyi, hogy a cégvezető egy kicsit tudatosítsa magában, fontos odafigyelnie az embereire. Nem az a lényeg, hogy legyen ingyen büfé vagy relaxációs szoba, hanem hogy meghallgassa a kollégáit, és empátiát tanúsítson irántuk.
Mit nyújt a TreeVision a cégvezetők számára?
T. I.: Vannak cégek, ahol visszatérő vendégek, visszatérő coachok vagyunk. Több vezető visszajelezte, csodálkozva tapasztalta azt, hogy a kollégái rendkívül motiváltan vettek részt a folyamatban, hogy teljes erőbedobással összerakták az „action list”-et – vagyis a nagy célok és az ezek mögött álló alcélok és kis lépések listáját –, amelyhez rengeteg gondolatot, ötletet hozzáadtak (adott esetben többet, mint a vezető), és hogy mindezek után elkötelezetten kezdtek el dolgozni a közösen megfogalmazott célok megvalósításáért.
K. É.: A kisebb cégeknél jellemző az, hogy mindent a vezető igyekszik elvégezni a piackutatástól kezdve a HR feladatokig, és nehezen veszi észre, ha eljön az a pont, amikor delegálnia kellene a feladatokat. A Tree Vision gyakran része egy vezetői coaching folyamatnak, és segít feltárni azt, hogy mire van szüksége a vezetőnek a további fejlődéshez.
Sokat változtatok, mialatt céges szakemberből coach-csá váltatok?
T. I.: Meg kellett tanulnom, hogy ne adjak tanácsot az ügyfeleimnek, hanem hagyjam, hogy megtalálják a saját megoldásukat. Viszont egy nem coaching szemléletű vezetőből sohasem lesz jó coach. Én eredetileg is coaching szemléletű vezető voltam, és a tanulmányaim segítettek sokkal tudatosabbá válni ebben. Az így összegyűlt tudásommal sokat tudok a nem coaching típusú vezetőknek segíteni abban a szemléletváltásban, ami az egész cégük hasznára válik.
K. É.: Számomra az egyik legfontosabb, a coachingban is lényeges attitűd az ítélkezésmentesség, amit nemcsak a munkámban, hanem a magánéletemben is igyekszem képviselni. Korábban hajlamos voltam túl kevés információ alapján határozott következtetésekre jutni, ma már tisztában vagyok azzal, hogy mindig több alternatíva létezik a problémákra, az igazság soha nem egyértelmű, és sokszor nem a siker a legjobb kimenet, hanem épp egy-egy kudarcnak köszönhetjük később a legtöbbet.
Újrakezdési problémákkal is foglalkoztok a Start-Restart coaching folyamat során…
T. I.: Időről időre újra kell kezdenünk a projektjeinket a magánéletben, a munkában és a társadalomban is. Filozófiai oldalról megközelítve, változásra vagyunk ítélve – a változást nem kerülhetjük el, mert ez a fejlődés záloga.
K. É.: Nagyon pozitív élmény, hogy a huszonévestől a hatvanévesig sokféle életkorú és hátterű ember összegyűlik a Start-Restart csoportjainkban, a pályáját kereső huszonéves édesanyától kezdve a doktori végzettséggel rendelkező elismert szakemberig, és rendkívüli módon inspirálják egymást. Egymás ötletei nyomán leveszik a saját szemüvegüket, és meglátják, milyen sokféle világszemlélet és életút létezhet.
A változásban milyen szerepet játszik az, hogy reziliensen reagálunk-e?
T. I.: A párkapcsolati válságok, álláselvesztésből fakadó krízisek, súlyos egészségi problémák, haláleset, gyerekek kirepülése – mind-mind olyan krízisek, amelyek óhatatlanul előfordulnak az életút során. A rezilienciánkra, azaz a rugalmas ellenállási képességünkre támaszkodva tudjuk kezelni ezeket az időszakokat, és tudunk fejlődni bennük. Az Action Learning tréningen ezt a folyamatot támogatjuk. A reziliencia fejlesztés fontos eleme az, hogy megosszuk legalább egyvalakivel a problémánkat, és a kiscsoportban kellő diszkrécióval, közösen dolgozzuk fel a válsághelyzeteket. Azok ragadnak benne leggyakrabban a krízisben, akik nem osztják meg másokkal a nehézségeiket.
K. É.: Van, aki könnyen átsiklik a nagyobb megpróbáltatásokon is, míg más az enyhébb gondok miatt is kiborul. Sokszor éppen az segít átlendülni egy nehézségen, hogy megismerjük a mások küzdelmét. Egymás példái is sokat tudnak segíteni, de amikor megismerik Istvánt, és meghallják a történetét, látják, hogy nemlátóként is teljes életet él, az időnként adódó problémákat humorral és kellő öniróniával kezeli, akkor új fénybe kerül a saját élethelyzetük.
István, a rezilienciafejlesztő munkádban milyen jelentősége van annak, hogy megküzdöttél a látásod elvesztésével?
T. I.: Úgy érzem, hitelesen tudom képviselni a reziliens személyiséget, mert megtapasztaltam, hogy abból is volt kiút, amikor magamhoz tértem az agyműtétem után, és azzal szembesültem, hogy elvesztettem a látásomat.
Tulajdonképpen krízisről krízisre haladunk egész életünkben, illetve ahogy megoldjuk ezeket a kríziseket, sikerről sikerre jutunk előre. Minden siker előéletében volt egy konfliktus – minden siker sok munka árán valósul meg. Ahhoz, hogy egy magasabb szintre érjünk, akadályokat kell leküzdenünk, ám az akadályokban megláthatjuk a fejlődés lehetőségét. A változás és fejlődés alapvetése, egyúttal a reziliencia összefoglalása lehetne: Ne féljünk attól, mit hoz holnap! Egészen biztosan problémákat is fog hozni. Készüljünk fel rá, és ismerjük meg a benne rejlő lehetőségeket. Minél több krízist oldottunk meg, annál nyugodtabban hajtjuk álomra a fejünket, és nem aggódunk a másnap felől.
Szabó Elvira
A szerző további írásait – külső és belső utazásokról szóló történeteit, valamint publikált szépirodalmi szövegeit – az ElviraSzabo.com weboldalon találjátok.
Kövesd a szerzőt a közösségi médiában:
Facebook: Vargabetűk – egy oldal azoknak, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra
Instagram: elvira_szabo_
