Az élet nagy kérdései. (vagyis emberi tulajdonságok)

Kisgyerekkoromban azt tettem, úgy viselkedtem, amit-ahogyan Anyámtól tanultam!

Azt tanultam, hogy ha valahová bemegyek, mindig én köszönjek, ne a bent lévők köszönjenek rám, mert a tehén is elbőgi magát, ha a legelőről megérkezik a kapu elé! Azt is tanultam, hogy az öregebbeket tiszteljem, segítsem őket! Pl. segítsek, ha bizonytalannak látom őket, amikor át szeretnének menni az úttest másik oldalára.

Én megtanultam, hogy Anyámat tiszteljem, becsüljem, szeressem egy életen át, de még azután is! Hiszen Ő adott életet, Ő gondoskodott az életemről pólyás koromban. Ő adta az életet adó anyatejet, Ő tartott a keblén, amikor fájt valamim, Ő tartott tisztán, Ő gondoskodott arról is, amikor az első lépéseket tettem, hogy ne essek el! És még hosszan sorolhatnám azokat a dolgokat, amiért örökké hálás leszek Neki! És úgy gondolom, hálásnak is kell lennem, mert ez az érzés nem múlhat ki az emberből sohasem! Hiszen úgy vagyunk megalkotva, hogy a szülőnek kell gondoskodni a gyerekről, míg felnőtté nem válunk, és amíg megtesszük az első önálló lépéseinket a nagyvilág „göröngyökkel”kirakott útján!

A gyerekek önálló személyiségek, nem a szülők „tulajdonai”, mint ahogy a szülők is önálló életet élő emberek! És mivel önálló minden ember, ezért nem lehet kisajátítani senkit sem! Vagyis lehet két ember testvér, pár, barát, szülő-gyerek, nem lehet az egyik a másik „rabszolgája”!

Sajnos úgy tapasztalom, hogy nem mindenhol működik ez a természetes élet- érzés! Mára már kiveszni látszik a gyerekeinkből (tisztelet a kivételnek!) a szülőkkel szembeni tudat, ami a meg becsülést, tiszteletet illeti!(?) Amikor az ember fiatal, elvárja, hogy a szülő megtegyen mindent az ő érdekében! De amikor felnőtté cseperedik, nem érzi úgy, hogy ennek fordítva is működnie kellene. Nem érzi át, hogy az idősödő szülőnek, most ugyan olyan szüksége lehet a gyermeke szeretetére, megbecsülésére, érdeklődésére, mint anno neki volt szüksége a szülőre!

A fenti dalban a következő részlet hallható: „nem a sírjára kell néki száz virág”! Persze, hogy nem! Csak annyit kellene tenni minden gyereknek, hogy feltételek nélkül tisztelje a szülőt! Főleg azt az embert, aki meg szülte-életet adott neki!

Farkas Zoltán 2019.06.07. Kérlek benneteket ide kattintva nézzétek meg a honlapomat is, köszönöm!