Ma elmondom nektek, hogy milyen szép is volt a gyermekkorom.
A nyolcvanas években nem ilyen volt az élet mint ma, biztos vagyok benne, hogy sokan emlékeznek még ezekre a csodálatos időkre, amikor a gyerekek és az emberek sokkal közvetlenebbek voltak egymással.
Akkoriban nem volt internet, laptop, iphone, a gyerekek kijártak a rétre játszani.
Nem volt SIM kártyával ellátott mobiltelefon, hogy értekezzünk egymással és, hogy megbeszéljük mikor és hol találkozunk. A mi kapcsolataink nem WI-FI kapcsolaton keresztül bonyolódtak, az aksink sem merült le, amikor felmásztunk a diófára.
Este fáradtan és piszkosan értünk haza, majd vacsora után mindenki boldogan tért nyugovóra.
Az én gyermekem most azt mondja nekem – nem működik a táblagépem, mire én azt válaszolom neki: hagyd már fiam azt a gépet, inkább menj ki játszani a gyerekekkel!
