Bemutatkozik Zulu, a Fővárosi Állatkert bébi szurikátája

Szerencsésnek mondhatja magát az a kb. 4 hetes szurikáta fiú, Zulu, akit 2 hetes kora óta a budapesti Állatkert két fiatal állatgondozója vett pártfogásába, miután kiderült, hogy társai kiközösítik. A szurikáták csapatokban élnek, ahol van egy vezérnőstény, és annak egy hím párja. Előfordul azonban, hogy a rangsorban lejjebb lévő nőstény is vemhes lesz. A gondozók észlelték, hogy az új kis jövevényt a többiek nem szívlelik, majd az állatorvosok tanácsára úgy döntöttek, hogy kiemelik a kicsit a fajtársai közül, és további nevelését Fülöp Zita és Kiss Fruzsina állatkerti gondozókra bízzák, akik örömmel vállalták a feladatot, sőt, össze is költöztek annak érdekében, hogy felváltva nevelhessék a szurikátát, ugyanis a szurikáta nőstények is közösen nevelik utódaikat.

Zulut éjszakánként három óránként kell etetni, a gondozók felváltva kelnek fel hozzá. A legfontosabb ebben a korban a szocializáció elsajátítása, és a táplálás kialakítása, felépítése. 

Az etetést macskatejpótló tápszerrel kezdték, de a napokban már bogárlárvákat és lisztkukacokat is kap a csöppség. Amikor a szurikátabébi a gondozóihoz került, mindössze 85 grammot nyomott, és 3 ml tejet ivott meg fecskendőből egy etetés alkalmával. Mára a súlya 165 grammra gyarapodott, és egy etetésnél 8 ml tejet iszik. Zulu esténként nagyokat játszik gondozóival a szőnyegen, amiket csak a három óránkénti etetés szakít meg.

A kis szurikáta 2 plüssjátékot is kapott, amik a csapatot igyekeznek szimbolizálni az egyedül maradt Zulu számára. A szociális minták elsajátítására is gondot fordítanak a nevelők. A szurikáták egyik fő tevékenysége egymás kurkászása, aminek a társas érintkezésen kívül nagy szerepe van abban, hogy az élősködőktől megszabaduljanak.

Mivel Zulu egészen kicsi korában került emberi gondozás alá, visszaszoktatására nincs lehetőség, ezért a továbbiakban is Zita és Fruzsina alkotják majd a családját.