Csodálatos szöveg, melyet egy régi templomban találtak!

Ha magányosnak, szomorúnak, vagy betegnek érzed magad, olvassad el ezt a szöveget. Max Ehrmann jegyezte fel az előző évszázad húszas éveiben. A vers címe Desiderata. Ez a vers annyira bölcs és lélekből fakadó, hogy mára nagyon nagy hírnévre tett szert, és a Wikipédián külön szócikk foglalkozik vele!

Naplójában Ehrmann ezt írja: „Azt szeretném, hogy valami ajándékot, egy nem túl nagy esszét, hagyjak magam mögött akkor is, amikor már nem leszek, átitatva fennköltséggel.”

Ekkoriban vetette papírra a „Deziderátum” c művét is.

Olvasd el te is ezeket a sorokat, hiszen a valódi tartalma a sorok mögött rejtőzik!

„Haladj nyugodtan saját utadon a lárma és sietség közepette, és mindig tartsad szem előtt, ami létezhet a csöndben. Saját magad megváltoztatása nélkül, élj úgy, hogy minden emberrel jó kapcsolatod legyen. Mondd ki halkan és tisztán az igazságot; és hallgass meg másokat is, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Kerüld a hangos és agresszív személyeket; ezzel kockáztatnád, hogy te is léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nálad nagyobbak is, de kisebbek is.

Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint annak, ha azok valóra válnak. Törődj a szakmáddal, még ha igencsak szerény is; ez igazi érték a többi dologgal szemben, melyet birtokolsz. Légy óvatos az utadon, hiszen a világ tele van csalásokkal, szemfényvesztésekkel. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti. Sok ember hajszolja a nagy ideálokat, nagy eszmékre vágynak, de az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet. Légy önmagad. Különösen ne tekints játékként a barátságra. Ezenfelül, ne légy cinikus a szerelemben, mert az – minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is – ugyanolyan örök, mint a fű.

Fogadd szívesen az elmúlt évek tanulságait, és hálásan búcsúzz el a magad mögött hagyott fiatalságodtól. Szilárdítsd meg lelked azon képességét, hogy megvédhesd magad, ha váratlan szerencsétlenség ér. De ne bosszantsd magad felesleges képzelgésekkel. Sok félelem születik a fáradtság és magány miatt.

Legyünk magunkkal szemben egészségesen fegyelmezettek, de légy jó is magadhoz. Te is a világmindenség gyermeke vagy, akárcsak a fák, vagy akár a csillagok: jogod van itt lenni. És függetlenül attól, te ezzel tisztában vagy-e, vagy sem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell. Légy békében Istennel, vélekedjél bárhogyan is róla.

Bármit is csinálsz, vagy legyenek bár bármilyen álmaid, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a lelki békédet. Minden szemfényvesztése, csalása, monotonitása és összetört álmai ellenére a világ mégis szép. Csak figyeld meg alaposan. Törekedj a boldogságra.”

Max Ehrmann Desiderata című művét (teljes, angol nevén: „Desideratum Poem”) többször, több fordító lefordította, de sok ezek közül meglehetősen hiányosra sikerült. Ennek oka az, hogy ezen fordítókból hiányoztat azok a készségek és képesítések, melyek hiányában lehetetlen ezen mű minden apró részletét átadni. Ez egy olyan mű, amit ha valaki elolvas, érzelmeket, érzéseket indít el benne, tehát nem a szó szerinti fordítás a célravezető. Ebben az esetben a hibák maguktól jelentkeznek az érzelmek (hiánya) által…

Ezzel a költeménnyel kapcsolatban született egy máig élő legenda, ugyanis Max naplójában így ír: „Azt szeretném, hogy valami ajándékot, egy nem túl nagy esszét, hagyjak magam mögött akkor is, amikor már nem leszek, átitatva fennköltséggel.” Ez akkoriban történt (az 1920-es években), amikor a „Deziderátum” c művét is írta.

1959 körül a baltimori (USA) Szent Pál templom rektora kifüggesztette a parókia bejáratára ezzel a felirattal „Szent Pál templom 1962” – ugyanis a templomot 1962-ben alapították.

A hívek elterjesztették ezt a szöveget egymás között, majd 1965-ben egy látogatónak feltűnt a szöveg. Ő úgy gondolta, hogy ez egy régi karácsonyi üdvözlőlap, viszont a szöveg végén az állt: „Szent Pál templom 1962”. A látogató úgy vélte, hogy ezt ott és akkor, tehát 1962-ben találták. Azóta él a legenda, hogy egy templomban találták meg ezt az írást…

És akkor álljon itt a magyar nyelvű szöveg Horváth Gergő fordításában

A sok nyüzsgés közepette, életedben is menj békével; és ne feledd, hogy megtaláld a békét, a csendet.
   Amennyire lehetséges, anélkül, hogy felesleges engedményeket tennél mindent tegyél meg a jó kapcsolat fenntartása érdekében.
   Az igazat nyugodtan és világosan nyilvánítsd ki; azonban meg kell hallgatni másokat is, még az olyanokat is, mint a bolondok és a tudatlanok, mert nekik is van mit mondaniuk.
   Kerüljed hangos és agresszív személyeket; ezek csak irritálják a szellemed.
   Ha folyton összehasonlítod magad másokkal, a hiúság és a keserűség uralnak majd, mert mindig lesznek olyanok, akik lehetnek jobbak, vagy rosszabbak, mint te magad.
   Örülj az elért eredményednek és terveidnek. Törekedj a sikerre, még ha az oly szerény; hiszen ez az igazi kincs ebben a folyamatosan változó világban.
   Légy körültekintő az úton, melyen haladsz, mert a világ tele van csalárdságokkal. De ne hagyjad, hogy benned lakozó erények elhallgatassanak, törekedj magas eszményekre, és lásd meg: az élet mindenütt tele van a hősiességgel.
   Légy önmagad. Semmiképpen se színleld a valakihez való ragaszkodást. Továbbá, ne légy cinikus azzal, aki szeret, mert sok közül a szerelem az, ami megvéd az unalomtól és a csalódásoktól, és, mint a fű újjászületik, újra és újra.
   Hálával fogadd az elmúló időt, és ne sajnáld, hogy már csak a múltad, hogy fiatal voltál.
   A lelkierődet fejlesszed, hogy ezzel védd magad, bárhogy hozza is a sors. Semmiképpen se hagyjad, hogy a sötét gondolatok eluralkodjanak rajtad. Fáradtság és magány okoz sokszor félelmet.
   Ne feledkezz meg az önfegyelemről, ugyanakkor légy kedves önmagadhoz.
   Te, akárcsak a fák és a csillagok, ebben a világban születtél. És ezért jogod van itt lenni. Akár látod, akár nem, de az univerzum úgy létezik, ahogy kell.
   Élj békében Istennel, akármilyennek képzeled is Őt. És bármit is csinálsz, és bármi is történjék a zajos világban, mindig legyen béke a lelkedben. Annak ellenére, hogy sok a hamisság, a fárasztó és kemény munka, a beteljesületlen álmok, világunk mégis gyönyörű.
   Ne csüggedj! És próbálj meg mindig boldog lenni.

Max Ehrmann „Desiderata” 1827.
Fordította: Horváth Gergő


Népszerűsíteni akarom a honlapomat, ezért élek a lehetőséggel és új cikket publikálok itt!