Néha elég egy tányér, benne pár szelet szikkadt kenyér és egy édeskés kakaós lé, hogy visszahozza a gyerekszoba illatát. Emlékszem, téli reggeleken Nagyi már kora hajnalban befűtött, a sparhelten bugyborékolt a tej, mellette ott illatozott a kakaópor. Mire kikászálódtam az ágyból, a zománcos tál már készen várt: puha kenyérdarabok úsztak a gőzölgő kakaóban. Nem volt benne semmi különleges, mégis ez lett a legnagyobb kényeztetés azokban a fagyos hajnalokban.
Az alábbi recept pontosan ezt a nosztalgiát idézi fel. Nem csúcsgasztronómia, inkább a szívet melengető egyszerűség.
Hozzávalók
- fél liter tej
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 2 evőkanál kristálycukor (vagy ízlés szerint)
- 2 nagy szelet tegnapi kenyér
Elkészítés
1. A tejet közepes lángon felforralom, majd lehúzom a tűzről.
2. A kakaóport és a cukrot egy bögrében összekeverem egy kevés forró tejjel, csomómentesre kavarom, majd visszaöntöm a lábasba. Így elkerülöm, hogy szemcsés maradjon.
3. A kenyeret falatnyi darabokra tépkedem, és egy mély tányérba teszem. Minél rusztikusabb a kenyér héja, annál jobban megtartja az állagát a forró lében.
4. Rákanalazom a gőzölgő kakaót, amíg a kenyér teljesen el nem merül. Egy–két percet hagyom állni, hogy jól megszívja magát, majd langyosan tálalom.
Pont így nézett ki évtizedekkel ezelőtt is, és pont ezért idézi fel most is ugyanazt a bizsergő nosztalgiát – egy kanál, egy tányér, egy korty múlt.
