India és Pakisztán határán van egy hely, amit az emberek csak „a fiatalság oázisának” neveznek. Ennek a helynek a lakosai nem betegszenek meg és fiatalnak néznek ki. A legendák szerint ezt a törpeállamot még maga Nagy Sándor alapította.
Az itt élő emberek saját nyelvükön beszélnek, ami azért különleges nyelv, mert egyik, ma ismert nyelvvel sem áll kapcsolatban. A Hunza törzs tagjai nem ismerik a rákot, vagy a szív- és érrendszeri betegségeket.
A hunzik, akiket burusóknak is neveznek ráadásul hideg vízben fürödnek, még akkor is, amikor nagyon hideg van. A 40 éves hunzi hölgyek fiatal lányoknak néznek ki, 60 évesen még egyáltalán nincsenek problémáik az alakjukkal, 65 évesen még szülnek.
Egy skót orvos, McCarrison megállapította, hogy ezeknek az embereknek a fehérjefogyasztása minimális. A napi kalória-bevitel átlagban 1933 kcal, 50 g fehérjét, 36 g zsírt és 365 g szénhidrátot fogyasztanak el egy nap. Tavasszal, amikor gyümölcs még nem terem, de a téli vitamintartalékok már kimerülőben vannak, a helyiek kizárólag aszalt sárgabarackból készült kompóttal táplálkoznak. Ez az időszak kettőtől négy hónapig tart.
Általánosságban elmondható, hogy a huzik nyáron friss gyümölcsöket és zöldségeket, télen pedig napon szárított sárgabarackot, csíráztatott gabonamagvakat és juhsajtot fogyasztanak.
1984-ben egy hunzi, név szerint Szaud Abdul Mobud, a londoni Heathrow repülőtérre érkezvén az útlevelét felmutatta. Ebben a következők álltak: férfi, születési dátumnak pedig 1823 volt feltüntetve, azaz ez a férfi betöltötte a 160. életévét! Ami talán ennél is meglepőbb az az, hogy Mobud úr kiváló egészségnek örvendett mind fizikailag, mind mentálisan.
