A feleségem néhány napig kórházban volt. Munka után elmentem vásárolni, mert már szinte üres volt a hűtő. Ahogy hazaértem, összeszedtem a konyhát, készítettem egy kis vacsorát, megkérdeztem a gyerekeket, hogy telt a napjuk.
Elmosogattam, segítettem befejezni a házi feladatot. Felporszívóztam, a gyerekeknek előkészítettem a fürdőt, majd elküldtem őket aludni. Becsomagoltam a tízórait, megetettem a macskát.
A piszkos ruhákat betettem a mosógépbe, elmentem aludni anélkül, hogy bekapcsoltam volna a tévét. Elmúlt éjjel 1 óra, fájt a hátam és a lábaim.
Reggel korán kell kelnem, mert a gyerekeket iskolába kell vinnem. Úgy éreztem, nem bírok ki így még egy napot… de muszáj volt. A feleségem 5 napig volt távol és nekem helyt kellett állnom. Nem is gondoltam, hogy ennyi munka van a háztartással.
Ez a néhány nap elég volt ahhoz, hogy megértsem a feleségem. Sokszor hazajöttem a munkából és dühös voltam, hogy rendetlenség van, a gyerekek még nem alszanak. Sokszor a szemére vetettem, hogy semmit nem csinál egész nap, pedig sokkal többet tesz mint én. Elmegyek a munkahelyemre, majd hazajövök és elvárom, hogy itthon rend legyen, abba viszont soha nem gondoltam bele, hogy a feleségem is dolgozik, mégis ő látja el a gyerekeket és a háztartást.
Nagyon sajnálom, hogy sokszor azt gondoltam, hogy lusta, ezért van rendetlenség itthon. Eddig nem tudtam, hogy ilyen nehéz egy családanya élete, de most rájöttem, hogy sokkal többet dolgozik mint én. Pedig csak pár napig kellett ellátnom az ő feladatait, de úgy érzem, erre én hosszútávon képtelen lennék.
Sokkal jobban meg kell becsülnöm a feleségem! Egy férfinak soha nem lesz olyan teherbírása mint egy nőnek, ezért hát uraim, ha eddig nem becsülték a feleségüket, akkor cseréljenek vele helyet néhány napra, meglátják, nem könnyű dolog.
