A szülők többsége megköveteli a gyerekétől, hogy kitűnő tanuló legyen, pedig ez nem igazán helyes a gyerek szempontjából.
Egy hölgy elmesélte, hogy amikor a lánya első osztályba ment, ő akkor követte el a legnagyobb hibát a gyerekével szemben. Azt kérte a lányától, hogy kitúnő tanuló legyen, mert ő is az volt és ezt várja el a gyerekétől is.
A kislány az első években nagyon jól tanult, megosztotta a szüleivel a sikereit, a szülők pedig borzasztóan büszkék voltak rá. Nem is ellenőrizték a gyerek füzeteit, hiszen tudták, hogy mire képes.
Egy nap az anyuka mégis belelapozott a kislány egyik füzetébe és meglátott egy 3-as jegyet, amely ceruzával volt átjavítva, majd nagy szigorúsággal megkérdezte a gyerektől, hogy mi történt.
A kislány elkezdett sírni és bevallotta az édesanyjának, hogy félt elmondani ezt az osztályzatot, mert az édesanyja azt mondta, hogy kitűnő tanuló kell legyen.
Az anya elgondolkodott a lánya válaszán, félt elmondani a gyerek, hogy valami nem jól sikerült neki az iskolában és kisebb osztályzatot kapott?
Ekkor értette meg a hölgy, hogy ő a saját kezével épített falat maga és a gyermeke közé, amely félelmet váltott ki a lányából.
Ebben a pillanatban az anya megtorpant és egyszerűen nem tudta mit csináljon. Megölelte a gyermekét és megkérte arra, hogy soha többé ne hazudjon és ne féljen tőle. Ezután pedig egy másik szobában jól kisírta magát.
Eszébe jutott, hogy amikor a kislánya 2 éves volt, akkor egy fiatalember az ő tömbházukból kiugrott az ablakon és meghalt. Nem ott lakott, csak oda ment az életével elszámolni.
Mivel a kislány édesanyja újságíró volt, minden információt összegyűjtött erről az esetről. Utolsó percben a cikk kiadása előtt a szerkesztőség úgy döntött, hogy ne publikálják az esetről összegyűjtött anyagot. A lényeg az volt, hogy a fiatalember aki kitűnő tanuló volt amire a szülei nagyon büszkék voltak, nem jutott be az egyetemre és félt elmondani a szüleinek, inkább a halált választotta.
Akkor a kislány édesanyja meg volt botránkozva, hogy milyen hozzáállás ez a szülők részéről, és most… ő is ugyanezt csinálta a lányával. A gyermek eltitkolta a kisebb osztályzatot mert félt.
Nem kell jó jegyei legyenek, ahhoz, hogy szeressék őt. Én nem fogom ezt csinálni, gondolta akkor a kislány édesanyja, majd ismét eszébe jutott, hogy a lánya nem merte elmondani neki a kisebb osztályzatot mert fél tőle, majd gondolatban így szólt a lányához:
„Igen édesem az édesanyád diplomás, jó tanuló volt az iskolában, az egyetemet is kitűnő osztályzattal végezte, de a legfontosabb élet leckén, az anyaság vizsgáján megbukott.” Megértette, hogy sok mindenen változtatnia kell.
Eszébe jutott az is, mennyire izgult a lánya minden dolgozat előtt, már érti, hogy tőle félt.
Ez az édesanya azt is elmondta, hogy ugyanúgy szerette a lányát akkor is, amikor rosszabb osztályzatot kapott.
Arra gondolt, hogy pontosan olyan mint annak a fiatalembernek a szülei, aki kiugrott az ablakon. És abban is biztos volt, hogy azok az emberek sem akartak rosszat a gyereküknek, sőt a legjobbat akarták, mint minden szülő.
Azzal, hogy az anya a legjobbat akarta a lányának boldogtalanná tette őt. Milyen könnyen lehet hibázni és milyen nehéz kijavítani a hibát. Ez az édesanya elmondta akkor a lányának, hogy mennyire szereti, bármi is történjen mindig szeretni fogja és azt is, hogy nem számít az osztályzat csak a kitartás.
Az elején a lánya mindig izgult az osztályzatok miatt, majd egyre nyugodtabb lett, amikor tudta, hogy az édesanyját már nem érdekli annyira, hogy ő milyen osztályzatot kap.
Amikor a lány negyedik osztályos lett, a dolgok kezdtek jó irányba változni. Kijárta az iskolát és eljött az évzáró napja. A kitűnő tanulók megkapták a diplomákat, majd a szülők megkérdezték ettől az édesanyától, hogy az ő lánya miért nincs a kitűnő tanulók között.
A kérdésre az anya nyugodt szívvel válaszolt és megkönnyebbülést érzett, mert egyáltalán nem szégyenkezett a lánya miatt. Elmondta a szülőknek, hogy az ő lánya csodálatos, okos és jó lelkű és ami a legfontosabb az, hogy boldog.
A lány véletlenül meghallotta ezt a beszélgetést és megkérdezte az édesanyjától, hogy tényleg annyira rossz , hogy ő nincs a kitűnő tanulók között? Nem egyáltalán nem -válaszolta az édesanyja, az a fontos, hogy szorgalmas vagy.
Ennek az anyának a kisebbik gyermeke ősztől iskolás lesz és reméli, hogy nem fogja elkövetni ugyanezt a hibát vele szemben is. Végre megértette, hogy a gyerekkel veszekedni az osztályzatok miatt a legnagyobb hiba egy szülő részéről. Az a fontos, hogy a szülő szeresse a gyermekét, biztassa őt, kiálljon mellette, hogy a gyermek megbízzon benne.
Néhány szó az osztályzatokról
Van aki azt mondja, hogy nem is kellene osztályzatnak lennie. Egyes gyerekek számára szükség van a jegyekre mert elengedhetetlen ahhoz, hogy tudják milyen szinten vannak, melyik tantárgyból jobbak és melyikből gyengébbek, miből kell többet tanulniuk.
De, a jegyek nem tükrözik a gyerek képességeit, hogy sikeres lehet vagy nem az életben, az nem ezen múlik. A szülők pedig meg kell változtassák az osztályzatokkal szembeni hozzáállásukat, a gyerekek érdekében, akik a holnap felnőttjei lesznek.
