Kevés ember gondolta azt, hogy én 40 évesen örülni fogok az életnek, de kaptam egy váratlan ajándékot, így nem érdekel mások véleménye.
Néhány hónappal a 42-ik születésnapom előtt a, barátaimmal reggeliztem és ott megismerkedtem egy híres íróval. Abban az időben szerettem volna egy könyvet írni arról, hogy milyen egy egyedülálló 40 éves nő élete gyerekek nélkül. Tudtam, hogy ez a találkozás nem véletlenül jött létre.
Csodáltam őt és azt vártam, hogy megossza velem a tudását. Felvázoltam neki a könyvem tartalmát azt, hogy milyen csodálatos lehet az élet egy nő számára egyedül. Mert én egy olyan nő vagyok aki azt csinál amit akar, nem félek az időtől attól, hogy telnek az évek. Tudom milyen lehet az öregség, engem anno senki sem figyelmeztetett arra, hogy milyen nehéz lesz a beteg anyám ápolása.
Amikor befejeztem a mondanivalómat, az író letette a poharat a kezéből, odahajolt hozzám, majd ezt mondta: – Pocsék életed van! Nem erre számítottam.
Közben ő folytatta: – Egyedül vagy ezen a világon és senki sem tud segíteni rajtad. A barátaimhoz fordult, majd a következőket mondta nekik: – Tudjátok milyen rosszul érzi magát ez a nő? Ő teljesen egyedül van! A barátaim meglepődtek, próbáltam elmondani azt, hogy jól vagyok, de az író azt mondta: – Segíteni akarok neked!
Biztosan azt gondolta, hogy meg kell mentenie önmagamtól, de ez nem változtatott azon amit már tudtam. Azon, hogy senki sem hiszi el, hogy egy egyedülálló nő, akinek gyereke sincs örülhet az életnek.
Többször találkozom ilyen férfivel és nővel is. A házasságban élő barátaim már többször is elmondták azt, hogy mennyire irigyelnek engem, az új lakásom miatt és azért is, mert egyedül lakom benne. Hosszú ideig nem szenteltem figyelmet ezeknek a megjegyzéseknek. Sok ember számára érthetetlennek tűnik, hogy egy nő tud élni függetlenül és örülni is tud az életnek.
Azt választottam, hogy ne legyenek gyerekeim, de ez nem azt jelenti, hogy nem társalgok gyerekekkel. Van két unokaöcsém és egy unokahúgom, akiket nagyon szeretek. Elmegyek a születésnapjukra, sport eseményekre, mesét olvasok nekik. Mindig felhívnak telefonon, ha történik valami és tanácsra van szükségük.
Néha úgy érzem, majdnem mindenem meg van ami a velem egykorú nőknek van, de ez nem igaz. Több és kevesebb mindenem van, mint egy megszokott nőnek, akinek szüksége van férjre és gyerekekre azért, hogy az életének értelme legyen.
