Az egyetemen volt egy professzor aki a következőket mondta az egyik tanulójáról: – „Félek tőle, mert nagyon szorgalmas, nincs tőle egy szabad percem sem.”
Vannak olyan emberek akik egy fárasztó munkanap után is még csinálnak valamit, ők azok akik mindig idegesek még hétvégén is, sőt a szabadnapjaikon is. Ők egyszerűen nem képesek arra, hogy kifeküdjenek napozni és csodálják a körülöttük lévő szép dolgokat. Még a nyaralás alatt se tudnak lazítani, bérbe vesznek egy csónakot azért, hogy reggel 6 órakor kifogjanak egy halat, majd elkészítsék a szálloda konyhájában.
Ezután pedig elmennek megnézni egy világszerte ismert író sírját. Este diszkóba mennek mert „Az időt hasznosan kell eltölteni”- ez az ő szlogenjük. Vajon boldoggá teszi őket ez a sok tevékenység? Nem, csak ők egyszerűen nem tudnak leállni, sőt még a körülöttük lévő embereket sem hagyják nyugodtan pihenni. Főleg a gyerekeket, megcsináltál mindent? Elkészítetted a házi feladatot holnapra? Lehet, hogy mégis le kéne ülj egy könyvet olvasni.
Ilyenkor a gyerek ijedten néz a szülőre, néha meghallgatja, majd cselekszik, utána ismét pihen. De ekkor ismét megjelenik a szülő és azzal vádolja a gyereket, hogy lusta. Az ilyen szülő arra tanítja a gyereket, hogy szorgalmas legyen? A gyerek arra gondol, hogy a szülőnek igaza van? Nem, a gyerek azt gondolja, hogy elege van már ezekből a dolgokból. Az ilyen embereket zavarja a tétlenség, valamit mindig csinálnak, mozognak, eredményeket akarnak.
Ők úgy gondolják, ha leállnak akkor valami szörnyű dolog történik, pedig tévednek. Számukra nem létezik, hogy csak úgy kikapcsolódásból csinálnak valamit. Kikapcsolódásként sétálni, azt már nem, a sétát is bizonyos okból kell válasszák. Ha elmennek a városba akkor annak a hátterében van egy bizonyos ok. Vajon ezek az emberek boldogok akkor amikor elérnek valamit? Nem, mert nekik akkor is tovább kell menniük új dolgokat kell elérjenek.
Emberek, engedjétek meg magatoknak, azt hogy lustálkodjatok! Nem szégyen, nem káros és senki sem fog kritizálni emiatt, mert felnőtt emberek vagytok, hozhattok döntéseket. Ne azt az életet éljétek amit valaha régen éltek az emberek, ne a munkával büszkélkedjetek, hanem a harmóniával ami bennetek van.
A gyerekeknek pedig adjatok időt minden nap a relaxálásra, mert a szervezet fejlődéséhez a gyereknek szüksége van szabadidőre. Kötelező. Mint pszichiáter a következőket mondom nektek: nem az az ember nyer aki mindig idegeskedik, hanem az aki nyugodt, hisz magában és tud koncentrálni a megfelelő pillanatban.
Tanuljatok meg egyszerűen csak úgy ellenni egy kicsit, hogy ne gondoljatok semmire, ne szenvedjetek, ne tervezzetek semmit. Tanuljátok meg, hogy ne beszélgessetek olyan dolgokról aminek nincs se eleje se vége, ne nézzétek a tévét egész nap. Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyetek végbe az elején nem kell csináljatok semmit. Szabaduljatok meg ettől az örökös valamit tevéstől. Ha nem sikerül egyedül, akkor forduljatok pszichológushoz, az nem szégyen.
