Nem is olyan rég még izgatottan vártam bármilyen ünnepet, szerettem az ünnepi készülődéseket, a rokonok és barátok megvendéglését.
Ma már mindez csak egy emlék a múltból. Amikor Tibor megjelent az életemben, aki később a férjem lett, minden megváltozott, a vele együtt töltött ünnepek csak rossz emlékek maradtak, mert a férjemnek különös tehetsége van ahhoz, hogy minden ünnepet elrontson.
Most már nem szeretem az ünnepeket mert tudom, hogy ilyenkor mindig veszekedni fogunk. Egyszer a születésnapom alkalmából nem hívtam vendégeket, mert nem engedték meg az anyagi körülményeim, ezen a napon csak a férjemmel akartam lenni. Tibor mindenképpen azt szerette volna, hogy elmenjünk szórakozni, én pedig nem szerettem volna és pénzünk sem lett volna rá. Ebből persze veszekedés lett, így már nem is volt ünnepi hangulat.
Egy másik születésnap alkalmával ismét összevesztünk, a férjem fogta magát elment otthonról. Egyedül maradtam ezen a napon, bevásároltam, majd könnyes szemmel hazacipeltem a csomagokat, most is sikerült elrontania a születésnapomat.
Az egyik évben Szilveszter előtt a férjem úgy döntött, hogy új öltönyben akar ünnepelni, ezért az ünnepi ételek elkészítése helyett vásárolni mentünk. Nem sikerült az ízlésének megfelelő öltönyt találnunk, öltöny nélkül mentünk haza, megharagudott rám, én voltam a hibás amiért nem szóltam neki, hogy vegyük meg az öltönyt hamarabb. Amikor hazaértünk már nem volt kedvem az ünnephez, a készülődéshez. Legszívesebben otthagytam volna mindent de, hogy tehetném ezt meg mikor szeretem.
