Régen hátukra kötötték a legkisebb babát és irány a határ, ám sokkal szebb gyerekkorunk volt

Erről van szó, aki érti az érti!

Gyermekek ringőben (Palotay Gertrúd, 1930.)

Voltak idők, amikor a világ nem ilyen észveszejtő ütemben pörgött, minden lassabban ment, aminek hátrányai mellett előnyei is akadtak szép számmal. Például az emberi kapcsolatokban, azon belül is a gyereknevelésben.

Ezen a fenti, 1930-ban, Hollókőn készült képen az látható, hogy a helyi asszonyok lepedőt kötnek az eresz alá, ebbe tették kisgyermekeiket, akik így mindig láthatták éppen dolgozó szüleiket. Ha a földeken kellett dolgozni, a csecsemőket kibélelt teknőkbe fektették, amiket fára akasztottak, és a szülők fél szeme mindig csöppségükön volt. Amikor a szőlőben akadt munka, a gyerekeket vászon lepedőbe kötötték, és ezt kötötték alacsonyan a legközelebbi fára. Ehhez hasonló alkalmatosságok mindenhol voltak az országban, a gyerekek kint a jó levegőn voltak szüleikkel, akkor is, ha nekik dolgozniuk kellett.

Aratókoszorú átadása a bírónál (Gönyei Sándor, 1930)

Régen nem is volt senki se depressziós, mint manapság. Most az anyuka depis, a gyerek pedig lelki beteg, mert nem a bölcsiben van a gyerek helye, hanem az anya mellett!

Később, ahogy egyre nagyobbak lettek, ők is kivették a részüket a munkából, saját koruknak megfelelő tevékenységeket végezve. Ennek az életformának köszönhetően a gyerekek valósággal belenőttek a paraszti munka világába, így az felnőttként teljesen természetes volt számukra. Faluhelyen a gyerekek anyjukkal töltötték a legtöbb időt, az egymásról való gondoskodás fontosságát hamar megtanulta mindenki.

Régen nem úgy volt a megélhetés, mint most. Régen szegényebben kellett élniük az embereknek és családoknak reggeltől-estig a földeken, a mezőkön dolgoztak, mégsem sírtak hanem kemény munkával dolgoztak a földeken.

A városokban ekkortájt már voltak óvodák, hiszen a városban élő nők többségének már a múltszázad közepétől volt munkahelye, így nagy lett a kereslet óvodákra, bölcsődékre is, azonban ezek az intézmények az ötvenes évekre lettek igazán népszerűek, amikor a központi hatalom legfőbb célja az „ország benépesítése” lett. Erre az időszakra szinte alig maradt olyan városban élő nő, akinek nem volt munkahelye. Ezekben az időkben a gyerekek pár hetes korukban elkezdtek szocializálódni, közösségbe járni a bölcsődének köszönhetően. A bölcsik aztán a GYES miatt háttérbe szorultak a hetvenes évektől kezdve, hiszen az édesanyák gyermekükkel maradtak, amíg csak lehetett, így ekkor a szocializáció első lépése a legtöbbek számára az óvoda volt.