A fiatal nő sorai letarolták a Facebookot!
Az anyukák dolga nem egyszerű. Főleg az első időszakban, mikor babájuk 24 órás készenlétet és felügyeletet igényel. Sajnos sok édesanyának egyedül kell megbirkóznia ezzel a feladattal, apai segítség nélkül.
Egy anya „A mamiköltő” (The Mommy Poet) néven hozott létre egy Facebook oldalt a közelmúltban, ahol gyakran publikál a témában. Posztjai között szerepel egy humoros, ám őszinte vers is, amelyet hamar megszerettek a netezők:
A művet gyermekének címezte, a vers középpontjában pedig az apa áll, aki bár imádja családját, mégsem segít eleget az anyukának.
„2018-ban voltam terhes, ekkor kezdtem az írást. Csatlakoztam egy anyacsoporthoz a facebookon. Szerettem írni oda, és megnevettetni a többi anyát. Jó kis közösség alakult ki a csoportban, a posztjaim remek beszélgetéseket indítottak el. Olyanok voltunk ott, mint a nővérek. Rájöttem, hogy még rengetegen járnak ugyanabban a cipőben, mint én.” – mesélte a kezdetekről az anyuka, akinek elmondása szerint versei leginkább éjjel születnek, mikor fent van babája miatt – írja a femina.hu.
Legnagyobb sikert arató költeménye is éjszaka íródott, alább olvasható a fordítás:
Apa alszik
Szeretem az apukád, igazán szeretem,
Végül is, nélküle nem volnál énnekem.
De éjféltől napkeltéig veled csak én vagyok.
És minden óra elteltével, én nem hazudok:
Szeretetem halványul, mérges leszek, gyenge,
Mert bármi van, alvó apád ugyan fel nem kelne.
Minden szépen indul. Jó éjt csókot adunk.
Szeretettel nézünk rád, gyönyörű, mit látunk.
Egy óra telik bele, anya ébred, startol.
Izegsz-mozogsz, mocorogsz, átfordulsz, pukizol.
Éhes vagy. Anya ott van,
Üveggel vagy cicivel,
Apa meg csak horkol, ahogyan csak tőle tell’.
Anya büfiztet, ölel, óvón ringat karján.
Joghurtszagú trutyi landol frissen mosott haján.
Amint mami inget cserél, és felmossa a padlót,
Apa durrant, fordul egyet, és csak tovább horkol.
Anya belső órája leáll, hisz még nincs is három!
Megint valami, éhes vagy, csak nézed az arcom!
„Éhes lehet” – mondja apa a megoldást, fejére paplant húz,
Anya gyilkos szemekkel az ágyból kifordul.
Mami vissza, fáradtan, kimerülten, és mit lát?
Apa mit sem törődve vele, fekszik az ő oldalán.
Mami rúgja, löki mérgesen odébb.
„Mi van, szívem?” – teszi fel cukin a kérdést.
Apának fogalma nincs, hogy épp háború van.
Karjaival átölel, és megcsókolja hátam.
És, mikor már szeretetem feléledne iránta,
Felébredsz, és nyöszörögni kezdesz a kiságyban.
Apa meglök, nézzem meg, mi lehet veled.
Középső ujjam mutatom, míg etetéshez kelek.
De mire kel a nap, minden tiszta lappal indul.
Szeretem apát, és téged, kicsim, éppúgy.
Elfelejtem, hogy apa alszik, míg te sírsz és kaksizol.
Ő téged puszilgat, ölel, neked becézve hablatyol.
Majd felnősz, és apa kicsi lánya leszel.
Nem emlékszel rá, hogy kakit, hányást takarítottam fel.
Míg az ölében ülsz, és ő énekel neked,
Imádni fogod őt, és hiszed, rosszat nem tehet.
De édesem, itt egy vers, amit tarts meg mindig,
Hogy tudd, a hosszú éjszakákon apa baromira alszik.
Az anya szerint a vers sikere annak köszönhető, hogy sok szülő magára ismert a sorok olvasása közben. Reméljük, aki apaként ismert magára, a jövőben nagyobb szerepet vállal majd a babagondozásból.
