55 éves vagyok, van három felnőtt gyerekem, a nagyobbik miután befejezte az egyetemet és talált munkát, megnősült. Szerintem túl hamar tette meg ezt a lépést, de az ő döntése volt.
Egy év elteltével nagymama lettem. A fiam szinte minden héten arra kér, hogy hétvégén vigyázzak a gyerekre, mert ők fiatalok és szórakozni akarnak. Tökéletesen megértem őket, de vajon én annyira öreg vagyok, hogy már nem szórakozhatok? Én is szeretnék még kimozdulni, szeretnék meginni egy kávét valahol, elmenni egy sétára, vagy egy utazásra. Be akarok iratkozni jógatanfolyamra, hogy vigyázzak az egészségemre. Miért kellene az unokáimmal töltsem az időm?
A középső fiam azt mondta a múlt héten: „Anya, Andrea terhes már az ötödik hónapban van, kislányunk lesz. Nem lesz időd unatkozni.”
Már elnézést kérek, de ki mondta, hogy most unatkozom? Jól érzem magam, nincs időm unatkozni, az életemet akarom élni és örülni akarok minden percnek. Rengeteget dolgozom, itthon főzök, mosok, takarítok. A férjemmel kevés időnk volt magunkra, mert mindig a gyerekek voltak az első helyen. Most viszont szeretnénk egy kicsit szórakozni is. Nem tudom, hogy csináljam, hogy jó legyen, hogy fogom majd bírni amikor a lányom is bejelenti, hogy terhes és az ő gyerekére is vigyáznom kell.
Hogyan mondjam el a gyermekeimnek, hogy dolgozom, nem tudok hetente többször az unokákra vigyázni. Miért gondolja mindenki azt, hogy a nagymamák arról álmodnak, hogy az unokákra vigyázzanak?
Rajongok az unokáimért, de nincs mindig időm arra, hogy nálam legyenek. Ha azt mondom, nem érek rá, a gyerekek megsértődnek. Ez így nem helyes, nem lehet elvárni a nagyszülőktől, hogy mindig legyen idejük a gyerekekre.
