A szülők kiválasztották a legjobb tanítót a fiúk számára, reggel a nagyapa iskolába kísérte az unokáját.
Amikor beléptek az iskola udvarára, több gyerek is körbevette őket.
– Milyen vicces öregember – nevetett az egyik gyerek.
– Hé te kis elefánt – grimaszolt egy másik gyerek.
A gyerekek ugráltak és visítoztak a nagyapa és az unokája körül. A tanító csengetett, hogy vége van a szünetnek, kezdődik az óra és a gyerekek beszaladtak. A nagyapa megfogta az unokája kezét és kiléptek az iskolaudvarról az utcára.
– Jaj de jó, nem kell iskolába mennem” – örült a gyerek.
– Menni fogsz, de nem ebbe az iskolába – válaszolt a nagyapa mérgesen. Találok én neked egy iskolát.
A nagyapa hazavitte az unokáját, a nagymamára bízta, ő pedig elment megkeresni a legjobb tanítót. Ahogy meglátott egy iskolát a nagyapa bement az udvarára és várta, hogy a tanító kiengedje a gyerekeket szünetre.
Egyes iskolákban a gyerekek észre sem vették az öreget, máshol pedig kinevették. A nagyapa csendben továbbment. Belépett egy kisebb iskola udvarára és fáradtan nekidőlt a kerítésnek. Ahogy kicsengettek szünetre, az összes gyerek az udvaron volt.
– Rosszul érzi magát, hozzak egy kis vizet? – kérdezte egy hang.
– Van egy padunk az udvaron, menjen üljön le oda – mondta a nagyapának egy gyerek.
– Mehetek kihívni a tanítót? – kérdezte egy másik gyerek, néhány perc múlva kijött az udvarra egy fiatal tanító.
– Végre megtaláltam a legjobb iskolát az unokám számára!
– Téved, a mi iskolánk nem a legjobb iskola, kicsi és szűk.
A nagyapa nem mondott ellent a tanítónak, hanem hazament. Este a gyerek anyja megkérdezte a nagyapát:
– Apa te nem sok ideig tanultál az iskolában. Miért gondolod, hogy megtaláltad a legjobb tanítót?
– Egy jó tanító könnyen felismerhető a diákjai viselkedéséből, válaszolt a nagyapa.
