1994-ben a Hubble űrteleszkóp lefényképezett egy hatalmas tárgyat, amely nyilvánvalóan mesterséges eredetű, és valósággal úszik az űrben. A NASA munkatársai nevet is adtak neki: az Isten lakóhelyének nevezték. Az amerikai vezetés úgy döntött, hogy mindent titokban tart. De az információ időközben mégis kiszivárgott.
Egy érdekes objektum az űrben
1994 decemberében a NASA szakemberei újabb fényképfelvételekhez jutottak a Hubble űrkomplexum jóvoltából. Egy kis ködfolt az egyik képen felkeltette érdeklődésüket. Jelenlétére nem sikerült semmilyen magyarázatot találni, nem zavarja a Föld felé történő jelátvitelt sem és optikai jelenséget sem produkál. A csillagos ég ezen érdekes részét a Hubble távcső maximális felbontással rögzítette.
A képeken a tudósok sugárzó struktúrát fedeztek fel, mely túlságosan tökéletesnek mutatkozik ahhoz, hogy a természet munkájának tekintsük. Nehéz meghatározni a méretét is. Még a „hatalmas” és az „óriás” szó sem képes kifejezni azt az egy milliárd kilométer kiterjedésű jelenséget az űrben. Hozzá képest bolygónk csak egy homokszem lenne egy város utcáján.
A megdöbbent szakértők nem találtak megfelelő meghatározást a jelenségre, ezért jobb híján „városnak” nevezték el, melyben maga Isten lakik. Arra azonban senki sem gondolt, hogy ez a meghatározás mennyire közel áll az igazsághoz.
Meglepetések Isten lakhelyéről
Az objektum részletesebb megfigyelése során a tudósok megállapították, hogy a galaxissal együtt, a Földhöz hasonlóan mozog. Ez tökéletesen illeszkedik az Ősrobbanás elméletébe is. Az elmélet szerint egykor robbanás történt az Univerzumban, és emiatt a galaxisok különböző irányokban szétszóródtak.
Azonban, amikor szakemberek a számítógépeket is segítségül hívva szimulálták a világegyetem ezen részének háromdimenziós modelljét, „meglepetések” várták őket. A mi galaxisunk és minden más galaxis is az Isten lakóhelyéhez viszonyítva mozog, de maga a „város” nem mozog, azaz csak hozzá képest mozog a többi objektum. Ez azt jelenti, hogy az Isten lakóhelye a világegyetem középpontjában található.
Titkosított anyagok…
Az űrben felfedezett furcsa, mesterséges tárgyról beszámolót terjesztettek elő a legmagasabb szinten. A meglepő felfedezésről Bill Clinton akkori elnök és Albert Gore alelnök is megbeszélést folytatott. Végül úgy döntöttek, hogy jobb nem izgatni ezzel az emberiséget, és inkább titkosítottak minden információt az Isten lakhelyével kapcsolatban. Azonban már túl késő volt…
Ugyanis a Hubble által készített fotók szinte azonnal nyilvánosságra kerültek, hogy szabadon kutathatóak legyenek. Mielőtt eltávolították volna a szerverről az „érdekes képeket”, több csillagászati laboratórium is átmásolta őket. 1995 elején az egyik német tudományos folyóirat közzétette a NASA felfedezését, a tudományos folyóiratok pedig átvették ezt, vagy az hamarosan a világ sok médiafelületén keresztül elterjedt. Dzsinn kiszabadult a palackból: az információ innentől már hiába volt titkosítva, mindenki által elérhetővé vált.
De mit is találtak valójában az űrben?
Mint ilyenkor lenni szokott, elméletekből nincs hiány. Az Isten lakhelyéről szóló összes cikk végén találgatásokba bocsátkozik annak természetét illetően. A leginkább „népszerű” elméletek a következőek:
1. Ez valóban a Teremtő lakhelye, ahová a Föld és más bolygók halott embereinek a lelke kerül.
2. Az objektumot egy bizonyos szuper-civilizáció hozta létre. Ha vannak más intelligens lények az Univerzumban, akkor lehetséges, hogy némelyikük olyan magas szintű fejlődést ért el, hogy képesek ilyen mértékű mesterséges tárgyat létrehozni. Ma a Nemzetközi Űrállomás a Föld körül kering, és senki sem tudja mit fog az emberiség 500 év alatt elindítani az űrbe!
És a NASA… mit mond a NASA? Hiszen senki sem kételkedik abban, hogy a NASA szakemberei továbbra is figyelik Isten lakhelyét. Tehát 20 év elmúltával az a furcsa tárgy nem szolgált több újdonsággal? A NASA, számos más publikáció ellenére kategorikusan elzárkózik attól, hogy Isten lakhelyével kapcsolatban nyilatkozzon, az egyetlen, amivel válaszolnak: „A felvételek további elemzése és tanulmányozása jelenleg még folyik.”
De mit is mondhatnának még?
