Édesanyám egy tündéri nő, mindenkivel, csak a feleségemmel nem. Már 3 éve vagyunk házasok, de ő még mindig nem fogadta el a feleségem.
A helyzet már annyira elviselhetetlenné vált, hogy arra a következtetésre jutottam, jobb lesz ha nem beszélünk egy ideig édesanyámmal. Mikor megismertem a jövendőbeli feleségem és bemutattam a szüleimnek, édesapán kedves volt vele, azóta is jó a viszonyuk. Anyám viszont az első pillanattól kezdve ellenséges vele.
Eleinte csak nekem mondogatta, hogy jobbat érdemelnék, nem hozzám való. Rájött, hogy ezzel nem ér el semmit, így amikor csak tehette, éreztette a feleségemmel, hogy nem szereti.
Ha náluk ebédelünk, folyamatosan beleköt valamibe. „Csinos ez a ruha, de félretehetnéd, amíg nem adsz le néhány kilót.” „Köszönöm a virágot, de bevallom, soha nem szerettem a tulipánt.” „Kedves tőled, hogy süteményt készítettél, de van még mit tanulnod, ebbe sokkal több fahéj kellene.”
Képtelenség felsorolni mi mindent mondott már, hogy érzékeltesse a feleségemmel, nem szereti őt.
Mikor átjönnek hozzánk, édesapám kedves, mint mindig. Édesanyám viszont azt keresi, mibe köthetne bele. „Finom lett a csirke, de ugye tudod, hogy a fiam nem így szereti?” „A levesbe mindig több zöldséget teszek, anyukád nem tanított meg főzni?” „Locsold meg gyakrabban a növényeket, nem látod, hogy lassan elpusztulnak.” „Jobban odafigyelhetnél magadra, a te korodban én gyakrabban jártam fodrászhoz.”
A feleségem egy ideig nem szólt semmit, tűrte a sértéseket, azonban már nem bírja tovább. Közölte, hogy többé nem hajlandó eljönni a családi ebédekre, csak akkor teszi be a lábát a szüleim házába, ha édesanyám nincs otthon. Mikor ők jönnek hozzánk, akkor megfőz, de elmegy itthonról, amíg édesanyám itt van.
Ekkor megértettem, hogy nincs mit tenni, választanom kell. A házasságunk boldog, de édesanyám mindent megtesz azért, hogy ezt tönkretegye. Nem hajlandó elfogadni a menyét, én pedig nem vagyok hajlandó olyan emberrel szóba állni, aki folyamatosan bántja a feleségemet.
Édesanyám persze nem érti, mivel érdemelte ki, hogy a fia nem áll szóba vele, de már nincs se türelmem, se kedvem elmagyarázni neki, hogy mit művelt éveken át és mennyit tűrtünk neki.
